|
Közös nevező számítási hibával "Szépség és lendület"
Nem kell nagy fantáziaerővel rendelkezni ahhoz, hogy a Plaza
Galéria legújabb kiállításának címét "Szépség és lendület" - így
idézőjelben, aminek jelentőségére majd később visszatérünk -
külön-külön a megfelelő alkotóra vonatkoztassuk.
Pósa Ede: Reggel a faluban Első ránézésre a szépség inkább Pósa Ede tájképeire, a lendület
pedig Pálfy Julianna alkotásaira értendő. A címadás ilyen
egyértelműen
szelektív érvényessége kapcsán el lehet azon gondolkozni, hogy míg ez
utóbbinak nem feltétlenül kell minden alkotást fémjeleznie, az előbbi
- a szépség - egy műalkotásnak mégiscsak alapvető követelménye kell,
hogy legyen.
Pósa Ede: Nyár 2000 Pósa Ede jellegzetes technikával készült tájképei csendes
szemlélődésről szólnak. Az olaj és pasztell szimultán jelenlétével,
tudatosan alkalmazza az additív színkeverést, amely során a térérzet
nem a valóság utánképzése, hanem sokkal inkább a megfelelő
konstrukció
retinán történő optikai keverés révén történik. Ezt a - láthatóan
minden lehetséges formában és megfogalmazásban
- kipróbált és kétségtelenül jól bevált technikát hatásosan egészíti
ki a speciális, matt felületű üveg.
Pósa Ede: Tarló Összhatásában kellemes alaphangulatú tárlat lehetne, ha a terem
másik oldaláról, mindezzel ellentétben nem üvöltenének Pálfy Julianna
expresszionista vonásokat és jegyeket hordozó képei. Valószínű,
hogy a bennük lévő lendület, erő és dinamizmus mint az önkifejezés
keres(gél)ései tényleg mind értékelhetőek lehetnének, ha megfelelő
közegben jutottak volna térhez.
Pálfy Julianna: Az utolsó előtti pillanat A két alkotó és alkotásaik nem egymás ellentétei, hiszen az igazi
ellentétek - közhely ugyan, de - vonzzák, vagy éppen kiegészítik
egymást.
Pálfy Julianna: Lopják Európát Ezért telitalálat a kiállítás "Szépség és lendület" címében -
amely
egy számítási hibáktól hemzsegő közös nevezőre hozás - az idézőjel.
|