Rovat: KultúrVáros
1999. június 10., csütörtök 00:00
Mi az igazság? Ismét van békénk? Habemus pacem?
Sánta a mi békegalambunk, melyet korábban politikai célzattól sem
mentesen szerettünk röptetni világszerte. Csak az elműlt 20 év
fegyveres konfliktusaiban 4 millió ember halt meg Földünkön. Ehhez nem
adták hozzá a Jugoszláv konfliktusok halottait. Azt pedig ki merné még
csak megsaccolni is, hogy hány embert tett tönkre egzisztenciálisan és
lelkileg az utóbbi néhány hónap. Háborús területen belül és kívül,
megalázottan és megfenyegetetten? Nagyon cinikusan hangzik, de minden
bizonnyal igaz, hogy sokak számára új II. világháború szerű rombolás
zajlott le, mely nagyon hosszú távra (emberöltőkre) meghatározza az
emberek gondolkodását és a művészeti alkotások témáját is. Drága témák
és megfizethetetlen ihlet! Örüljünk annak, hogy emberi számításaink szerint megindul egy folyamat, ami a háború megszűnését jelentheti. A békéről alkotott fogalmaink nyilván különbözők, én magam, személy szerint hozzátartozónak érzem a belső békét is, melynek helyreállítása sokkal nehezebb, ha egyáltalán lehetséges. Minden háború utáni kérdés, hogy lehet-e ugyanúgy élnünk, mint eddig? Ki meri kimondani a választ? És a "hogyan"-ra ki fog válaszolni? ![]() Picasso: Gyermek galambbal Az elmúlt két hónap alatt sokak között megszólaltak háború és béke kérdésében a klasszikus irányzatok képviselői mellett a neo-pacifisták, a világbirodalom-világbéke és a racionalisták legkülönbözőbb elvi álláspontját hangoztatók és a pilátusi kérdésre - Mi az igazság? - magam, a szerencsés kívülálló, nem tudom a választ. Összekeveredett bennem az emberi gazság sok változata, a rombolás és segélyezés párhuzama, a jog paragrafus-facsarása és megkerülhetősége nemcsak a pitiáner csalások szintjén. Be kell látnom, hogy az igazság valahol másutt van. Talán egyszer kiderül, talán az erősebb jogán, talán a gyenge erősségén. Béke van. Törékeny edényben őrzött, fémkolosszusok által eldöntött béke. Valóban béke van, vagy csak a nagy közösség fenyegetettsége csökkent, ki tudja meddig? Mert valami nagyon nincs rendjén, hogy a sok jó ember egy-egy gonoszt így követ vakon és ártatlanul és ez ismétlődik, eleddig vég nélkül. - DI - |