|
Közösségek a gazdasági-társadalmi kényszer útján Hypochonderek, figyelem!
Graphics: D. Hoffer E. Hála a mindig is empirikus orvostudomány eredményeinek, a
klasszikus és nem klasszikus fertőző betegségek halálozásbeli aránya
lényegesen csökkent a statisztikákban. Ez nem jelent teljes győzelmet,
különösen nem azoknak, akik ilyen betegségekben és szövődményeikben
halnak meg még manapság is. Számukra a százalékok töredékei is száz
százalékot, a mellettük virrasztók számára pedig újabb feladatokat
jelentenek.
 Azt viszont nyugodtan le merem írni, hogy az ismerethiányban szenvedő embereket részismeretekkel a teljes kétségbeesésbe lehet taszítani. Egyik kereskedelmi adónk – más izgalmas, "zaftos" hír híján – közzétette a "megfázásos, hűléses" betegségek eddig is ismert egy–a–sok–közül vírusának nevét. Valószínű, hogy nem mérte fel, mit indít ez a töredék–ismeret egyesek belsejében, de másnap többen jelentkeztek az orvosi rendelőkben, hogy megelőzzék ezt a "rettenetes betegséget". Az orvos, kicsit szarkasztikusan, megkérdezte, ha már ennyire a diagnózis birtokában van az adó, azt vajon nem közölte, hogy mivel gyógyítsák ezt a vírusbetegséget? Ugyanez a szülő pedig holnap újonnan náthás gyermekét beviszi a többiek közé, esetleg "bekúpozva" és ott ezer más betegséget terjesztve dönti ágynak a kevésbé ellenállókat. Hogy ne mondjam, talán kényszerítve teszi mindezt, mert harmadik táppénze esetén kilátásba helyezik elbocsátását. Erről nem beszélt a TV–adó. Nem beszélt arról, hogy a közösségek nagy része gazdasági–szociális kényszer révén működik (nincs más, nincs gazdasági alternatívája, nem egyénre formált, hamisan feladatcentrikus és szint-orientált, stb.,stb.), aminek ismét körkörösen a gyerekre rárakódó társadalmi okai vannak. Persze, erről másoknak illene tudni, akik a szocializmus kétkeresős családmodelljét olyan "sikeresen" átmentették a kapitalizmus jelen körülményei közé. Ahogyan a klasszikusok féltek az "egykönyvű" emberektől, úgy félelmetesek az "egyismeretes", "TV–felvilágosított", részismerettel bíró polgárok. Mert minden ismeret csak akkor ér valamit, ha az a mások érdekét is felismerve, szilárd, általános alapokon nyugszik. - DI - |