|
És akkor mi van? Két apróság. A befogadásra alkalmas és alkalmatlan nemzedék
A befogadásra alkalmas és alkalmatlan nemzedék A Tamási Áron-trilógia sikerétől hangos a sajtó, kevésbé a
város. A Cyberpress is letette voksát az előadás mellett: született
egy cikk, mely terjedelmében, elemzésében részletesen, mindenre
kitérni igyekezve ajánlotta a polgárok figyelmébe.
 Második történetünk helyszíne már az orvosi rendelő: nagy fiú (a régi gimnáziumi kor küszöbén) panaszkodik friss betegségéről. Pedig tegnap este a színházban még semmi baja nem volt. Kapok az alkalmon, és vizsgálat közben egy-egy szünetet tartva faggatom a gyereket, jó volt-e az előadás. Mély meggyőződéssel vallja, hogy igen, érdemes volt elmenni. - És miről szólt? - faggatom a lakli-t. A válasz néma csend. - Mesélj már valamit róla! Mi volt benne szép? - Csend minden vonalon. - Ne viccelj már, hát csak tudsz mesélni valamit róla! A gyerek izzad, pedig láztalan, aztán megszólal: - Hát az Ábel... - Ez az! Gyerünk! - viszonyulok pozitívan a mélyből felszakadt vallomáshoz. - Hát, szóval az talált magának egy házat, meg még Amerikába is elment. - Tényleg? - adom alá a lovat - aztán mit csinált ott, minek ment oda? - Azt nem tudom - izzad még jobban szegény. Próbálok még közvetlenebb lenni: - Emlékszel, ott volt valami szépségkirálynő, az mondott valamit. - Az má' nagyon a végén volt, arra má' nem emlékszem. - Hosszú volt? Megkönnyebült sóhaj, szűnik az izzadás: - Nagyon! Már csak a receptfelírás van hátra. Sajnálom szegény fiút. Igen, amiatt is, mert ilyen orvosi vizsgálata még nem volt (ne is legyen!). Amiatt azonban még jobban, hogy nem készítették elő, mert miért is csinálták volna? Tamási Áron talán még most sem tananyag. A kultúrát a bérlettel letudták, arra meg aztán ki számíthatott, hogy azér' az egy mondatér' kell négy órát ülni. Maradt-e benne valami más is? Talán a szomszéd "parfümje", talán, hogy innen el kéne menni (színházból is, országból is). Hogy még más is? Nem, ezt nem merném mondani. Ehhez még egy orvosi vizsgálat szükséges! De ne legyen szüksége szegénykémnek rá! - DI - |