|
Hallik-e a magyar belsőépítészet? Térerő
Térerő címmel szeptember 2-án, szombaton 17 órakor a megszokott szívélyes protokoll mellett megnyílt 16 fiatal magyar iparművész tárlata. A megnyitón a Megyei Közgyűlés elnökén kívül megjelent a Pro Kultúra igazgatónője, aki egyben a regionális Magyar TV igazgatója is, valamint a Soproni (Nyugat-Dunántúli) Egyetem Belsőépítészeti tanszékének képviselete és a kiállító művészek egy része. Néhány napja szellemes tesztelési elvről olvastam, miszerint ha ezer felhasználó egyenként egy órát üzemeltet egy-egy számítógépet, akkor azt úgy hirdetik, hogy ezer tesztelési üzemórán belül meghibásodás nem fordult elő. A kommentátor arra is kíváncsi lett volna, hogy ha egy ember egy gépet ezer órán át nyúz, vajon akkor se fordult volna elő meghibásodás? Valahogyan így vagyunk mi is ezzel a félig kipróbált puddinggal, ezekkel a bútorokkal és lakásdíszítő elemekkel: ha nem csak belehuppanok, hanem egy fél életet benne ülök, vajon akkor sem nő tyúkszem ... szóval oda? Milyen általános tendencia olvasható ki a kiállításból? Kikre alapoz az iparművész, amikor megtervezi tárgyait? Talán az exkluzívabb bútorokhoz új kastélyokra is gondolhat, ahol egy újragondolt funkciójú komód, női-férfi íróasztal még bőven funkcionálhat, talán még a számítógép mellett is.  Többségében viszont még egy-két tíz évig maradnak a panelok, melyek előbb-utóbb felváltatnak, de a beáramló Közös Európa gondoskodni fog arról, hogy 2-4-szeresére ugorjanak az ingatlan-árak, akkor pedig övék a világ: csak új berendezésről és nem ingatlan-vásárlásról lehet szó. Az első pillantásra is a három fő irányvonal észrevehető. Vannak hagyományos bútorok, melyek formájukban-funkciójukban talán mások, de nem túlságosan. Ezek időnként egy-egy magyar motívumot, sajátosságot is felvonultatnak az immár nemzetközi versenyben. Vannak - mondom - inkább a kiválasztottak számára az olaszos egyéni dizájnok, melyeket meg kell fizetni (apropó: sehol egy ár vagy annak földi mása). S van végül egy skandináv, fa-központú, szépre tervezett bútorcsalád, melyeket egymástól függetlenül terveztek a fiatal művészek, mégis kombinálhatók akár egymással is. Tartok tőle, hogy tömeges igény úgy 15 évig nem lesz rájuk, addig még kitart a jó szoci furnér és lakk, és büdösödik a szőnyegpadló. Talán mondtam már, hogy a tervezők és én más Magyarországot járunk. De ettől még igazuk van, mert ők ezt tanulták, s végre talán hasznosíthatják is. Az, hogy tanulták, azt is jelenti, hogy egy ülőbútor - mondjuk autó csomagtartó lökésgátlóval felszerelve - anatómiailag is alkalmazkodik egy átlag emberhez.  Én, amit lehetett, "végigültem". Volt, amelyik székbe beszorultam, úgy fejtettem le magamról, voltak, melyekben - rövid távon - jól esett az ülés, és volt, amelyikben egy TV-Híradó sem lett volna végigülhető. Bizony, szívesen láttam volna egy-egy táblát a nevek és a bútort rejtő fantázianevek mellett valami ilyen féle szöveggel: "Kívánságra ... Ft-ért ... heti szállítási határidővel a Fába Szorult Féreg Bútorgyár vállalja rendelés alapján a legyártást." Lehet, hogy ehhez is kevés lesz 15 év, és marad az Ikea, az egész világnak? |