|
Szilicium-völgy függő világ, szilikonfüggő kultúra Deformálódó kultúra
Deformálódó kultúra A 2000. év környéke sok mindent hozott a föld "konyhájára": korábban jelentéktelennek tűnő anyagok, ipari formák váltak fontosakká, néha úgy tűnik, nélkülözhetetlenné. Itt nincs sok vitatkoznivaló: egy világűrbeli történés kiszámítására nagyobb az esély és jóval gyorsabb is egy szuper-számítógép segítségével, mint egy abakusszal. (Golyós számológép). Lapkafüggővé vált a nagy Föld, tőzsdei machinációk, hatalmas vagyonok duplázására-nullázására nyílt lehetőség. Memória- és processzorlapkák árai és anyag-gyártás-vám-áfa-csalásai teszik lehetővé, hogy legyen számítógépünk és működjön is. A kultúra is átalakulóban van, pontosabban a hagyományoson alapuló kultúra mellett egy alternatív, kifele forduló (extrovertált) és sajátosan primitív kultúra van kialakulóban. Míg az előbbinél is akadt jónéhány külsődleges megnyilvánulási mód, addig az utóbbi egyenesen kimerül a külsődlegességben, néha jobb is, hogy tartalmát még a jel viselője sem ismeri. Ennyi erővel megjelenhetnének afrikai, ausztrál törzsek motívumai is a testeken. Úgysem tudja a viselő, mit is jelent. "Szép, bírom, nekem így jó."  Gyermekeknél a lemosható, lekopó tetkó a divat,
öregebbeknél a legváltozatosabb helyen, méretben és minőségben korunk
és az UFÓ-k hősei, díszítősorok. (Hogy utáltuk az iskolában! Úgy
látszik, ezeknek a fiataloknak nem kellett ilyet írniuk.) Dagadó izmú
mesecsodák, a body-building-esek álmai. A pop-sztárok arteficiális
(mesterséges) formái.
Kitörölhetetlenül, immáron "örökké", pontosabban néhány évre. Ugyanis ezen kreatív álmok alakjai a korral és izomtónussal, több-kevesebb folyadékkal, bőr-feszességgel, mirigy-és zsírtömeggel (főleg a hölgyek felső domborulatain) rendkívül erőteljesen változnak. Néha elgondolom (kevésbé önkontrolláló pillanataimban ki is mondom), hogy tudja-e a tetkó-vászonként szenvedő, hogy a mirtuszból 10 év múlva drótkerítés, a Hófehérkéből banya, a dagadó muszklis hősből lógó mindenű aggastyán lesz. Ekkor pedig vagy elfogadják a fiatalkor immár örökre viselendő hülyeségeit az alkotások tulajdonosai, vagy korrigáltatják. Mondjuk, szilikonnal lehet a hervadó, sziromhullató rózsából aszimmetrikus luftballont alakítani, terhes férfivá varázsolni az egykori Rambót, de addigra mások lesznek a hősök, és új bőrt kevesen növesztenek. Lehet, hogy az ifjúság hiányzó tulajdonságai akkorra már tudatosulnak, lehet, hogy állandó tüskeként irritálják a viselőt. Ők most még nem tudják, de el tudják-e majd viselni?! Hová lesz addigra az a "kultúra", ami az embert ennyire becsülte? Lesz-e egyáltalán a kultúrának alanya, aki 2000-ben csak ennyire becsülte saját magát? - DI - |