Rovat: KultúrVáros
2000. szeptember 09., szombat 00:00
|
Az anyag határaihoz mi is közelítünk Tóth Sándor textilművész kiállítása
A Körmendi-Csák Kortárs Művészeti Gyűjtemény Templom utcai kiállítóhelyiségében ma nyílt meg Tóth Sándor textilművész kiállítása. Torday Alíz művészettörténész nyitotta meg a Ferenczy Noémi-díjas kiállítását. Ellenpólusaként a másik, ma megnyitott kiállításnak, a valós világ nagyon egyszerű anyagokkal való, de komplex értelmezésével találkozhat itt a látogató. Fa és szőttes, kender és kötél, szerencsésebb esetben egymáshoz nagyon közeli, természetes színben épít egy világot, mely érdekes módon közelít egymáshoz. A paródiaszerűen, enyhe túlzásokkal felépített faliképek, textilszobrok alakjai és mondanivalója nem statikusan, hanem nagyon is dinamikusan közelít a valósághoz, mely önmaga pedig "kitermeli" azokat a túlzó, de jellemző formákat, melyek szemünk előtt akár kötélből sodorva azonnali kapcsolatot eredményeznek a mű és jelentése, valós tartalma között. Ez az elvont, szimbólumokkal "telesodort" világ közelebb áll a valósághoz, mintsem azt akárki is az első pillanatban gondolná. A puritán nem azt jelenti, hogy primitív, csak azt, hogy képes egyszerű eszközökkel is az ábrázolásra, nincs különleges dolgokra szüksége. Anyaghoz kötött világ és anyaghoz kötött ábrázolás: ez felel meg nekünk, akik még a szimbólumokat is csak "anyagba takartan" értelmezzük. Majdnem hajlamosak lennénk annak kimondására is, hogy nincs határ az ábrázolhatóban, pedig éppen az anyag az, melynek vannak "testhezállóbb témái", melyek "adják magukat" és vannak tőle távolabb álló, másképp kezelendő valóságelemek. Az ősi és természetes anyagokból készült alkotások nagyon közel állnak a mai lakáskultúra kelléktárához, így divatosnak is mondhatjuk alkalmazásukat a belsőépítészetben, annál is inkább, mert a kiállított tárgyak emberközeliek. Lehet velük tartósan együtt élni. Forma, szín és fény-függő, az árnyék által változó megjelenésük az, ami formaállandóságuk mellett a változatosságot jelentik a szemlélőnek-birtokosnak. Tovább gondolható a kiállítás, mely még művészetében sem vesztette el a valóság egészének, a születésnek-életnek-halálnak, az ismételhetetlen triumvirátusának képviseletét, ezzel pedig olyat tud visszaadni a modern embernek, mely nem mindig kellemes, de hozzátartozik az élet teljességéhez. |