|
Nem is olyan nehéz űberolni Voltunk...
"Hol voltatok idén?" Hű, de nehéz kérdés! A magyar társadalom polarizáltsága már csak réteges érdeklődést enged meg. Akinek egy csepp jóérzése maradt még, az nem kérdezi meg a lakásfelújításra vállalkozóktól, még kevésbé az építkezőktől. Ha megkérdezi, nyílt gyanúsítgatás szintjén mozog már a dolog. A fiatalok valamiképpen mindig kilógtak a sorból. Az ő kedvükre talán csak a berlini eksztazin-koktéllal lehet százezreket odacsábítani, vagy a németeket az Atlanti-óceáni szigetcsoportok "nappal sör, éjjel szex, de soha egy ép pillanat" ígéretével, míg itthon a "sziget szabadságával". Ez a magyarban az, mint kártyában a bridzs helyett az alsós. Talán így egységesítő mégis társadalmi szinten a kérdés: kockalakó kérdi kockalakótól, alkalmazott kérdi alkalmazottól, szinten levő kérdi a hasonló szinten levőt. Így megvan a kérdés éle, mert ugye, akinek egy balatoni hét jutott, annak már úgyis annyi, kicsinálták az idegeit a bóvli-árusok, étkezdések, parti büfék, sörárak. Ezt már csak a tulajdon értéke tudja a "kívánt" szintre emelni. Horvátország divat, olyan alsó-középosztálynak felel meg, csökkenti az értékét az elő-és utószezon, lehet kicsit emelni a nívót, ha ugyanez "görögben" történik, kombinálódik hajóval, búvárkodással, vitorlással. (Szerencsés esetben légikatasztrófa és földi eltérítés nélkül.) Hasonló szint az olasz túra, természetesen a tengerpartra, mert máshol azt "úgysem lehet kibírni". Emeli a család vállalkozókedvét és társadalmi helyzetét, ha spanyol-portugál területre orientálódtunk (marad viszont szigorúan a tengerpart).  Mindig voltak, akiket a választás kényszere (értsd
tengerparti nyaraló vagy sátor, ellátás vagy camping, monokini és
szárnyas betét vagy Szárnyas Niké) az antikvitásokhoz és fárasztó
gyaloglásokhoz vezetett. Ebben az évben a Jubileumi év vallási
zarándoklatai még megkeverték a már-már kristályosodó sávok
szuper-egyenes választóvonalait.
További sávok a külföldi ingatlantulajdonnal és a távolság, költségek növelésével alakíthatók ki, melyet felül lehet múlni egy jól megérdemelt plusz téli nyaralással vagy nyári teleléssel (utóbbi enyhe változatában részesülhettek a júliusban itthon maradók is) vagy adrenalin-túrával. Ameddig a sávok birtokosait a nyaralás, mint a birtokolt társadalmi hely szimbóluma vigasztalja, addig minden szinten pusztít a családi disszonancia a fürdőruhától a csalinkázások legfelső fokáig. Amit bearanyozhatna a szépség és harmónia, melyet távol keresünk, maradék örömünket is keserű szájízzel csócsáljuk: semmi másra nem jó, csak a másik űberolására. Amíg a magyarság-öntudat növelésének a kormány által alkalmazott PR módszerét pellengérezem, egy pillanatig sem tagadom, hogy a saját múltunk tárgyi emlékeinek ismerete nélkül minden kísérlet hiábavaló. Mondok néhány példát szűk pátriánkra (a tavaly fotózott és már a Képindexbe feltett szépségeket kihagyom). Ha valaki valahol megakad, akkor annak ott lehet továbblépnie, különösen akkor, ha már volt ott, de nem értette. Nem azért, mert másképpen mást kell az országhatárra vagy a megyehatárra kiírni, de azért, mert jó tudni, hogy itt olyan múlt is várja az érkezőt (a traffipaxon kívül), aminek hatását semmi más sáv csodája nem pótolja. Kőszeg, Velem (Szent Vid Templom), Velemér, Őriszentpéter, Pápoc, Böde. Ugye, hogy valahol csak elakadtunk? |