CyberPress.Sopron

Varga-Welther Júlia vallja, hogy hangulatot fest. Jellemzően visszafogott színvilága mellett a hangulatteremtés szolgálatába állítja változatos technikai megoldásait. A női akt lágy, légies vonalait sejtelmesen fedik a különböző raszterek eredményezte fátyolok. Az akt, a női lét rendkívüli érzékenységét, szépségét és titokzatos melegségét engedi átszűrödni a raszteren, miközben a nyomdatechnikai eljárás adta fegyelmezettség és határozottság kizárja az érzelgősséget.
Fontos a távolságtartás - az igazi nő őszinteségében és titokzatosságában szép. Az előszeretettel használt raszteres vászon, tüll lélegzete is szerves része a képnek.

A kézi jegy, a megrajzolt alak, vagy tájelem közvetlen beavatkozás a vászon felületén. Egy alkotáson belül fontosnak tartja : nem mindent kézzel megrajzolni - a sokszorosító technikák szűrőként engedik át és hangsúlyozzák a spirituális összefüggéseket. Ez a közvetett beavatkozás, - amelyben a véletlenszerűség és a tudatosan használt technikai megoldás közötti arány mértéke maga a művészet egyik mértéke - , a kíméletlen őszinteség hordozója. Az olaj átfesthető minden következmény nélkül. A nyomdatechnika kifejezésben és kivitelezésben egyaránt fegyelmezettséget kíván. Az ilyen jellegű alkotás nem tűr utólagos korrekciót.

A kiállított tájképsorozatra is jellemző a szitatechnika sajátos alkalmazása: a szitafelületet nem mint motívunhordozót, hanem mint festékhordozót használja. Így eléri azt, hogy a különböző nagyon vékony lenyomatok által létrehozott sokféle rétegződés, szín- és térhatása révén életre keljen. Impressziók, gesztusok, életérzések. A gyermekkori élményvilágból felcsillanó kert, gyümölcsös képe a jelenre jellemző hangulati elemet hordozza. A hangulat, életérzés tájképbeli vizuális megtestesítője: a női akt.

Tájképein is fellelhetők azok a jellemző jegyek, amelyek a tartalmi tényezők és formai szempontok közötti egyensúlyt megteremtik: nem geometrikusan szétszabdaltan ábrázol. A természet amorf formáira a különböző méretű raszterek geometrikus rendszerét vetíti rá. Képei nem alakítják át, formáiból nem vetköztetik ki , nem harsogják túl a természet által felkínáltat: hangulatát úgy közvetíti vizuálisan, hogy közben fegyelmet, önfegyelmet és méltóságot követel.