|
Emlékezés az otthonunkra A mi Ágfalvánk
Pluzsik Tamás lírai képriportja és a mellé választott német-ajkú (Hilde Feiler 1947-ben született "Emlékezés az otthonunkra" c. ) verse magyarításából nyilván az előbbi a jobb. De az érzés, amit mindkettő tanúsít, (még a NAT-ban is) tanítható. Akár evvel a web oldallal is. Köszönjük, Tamás!  Ágfalva és Loipersbach (Lépesfalva) Falucska a határon, ó, csodálatos otthon, mily sokan sírnak érted és szeretnének viszontlátni téged!  
Mert zöld rétjeidet, a szeretett erdőt és mind a sok szokást nem felejtjük el addig sem. A falu közepén templom áll. Az egész világon hozzá semmi sem hasonló. Lenn a faluban, korán, későn, tisztán és szépen patak surran tova.  
Aztán felmászol a Hausbergre, milyen büszkén magasodott a szőlő, látod aztán a dús szántóföldeket,melyeket sokan verejtékkel gondoztak Magasan a háztetők felett, délcegen emelkedik a templomtorony, távol a mezők és földek felett harangkongásuk hallik.  
Ó, milyen sokunknak el kellett hagyni a vidéket, ahol a gesztenye virágzik. Hozzád húznak gondolataink. Szeretteink, kik ott nyugszotok, ó, mennyire irigyelünk titeket. Mily nyugodtan aludhattok, jó lenne nekünk a ti oldalatokon.  Ágfalva, látkép a kilátóból Ezt mind el kellett hagynunk, bár oly nagy a fájdalom. Más nem maradt nekünk belőle, mint egy megtört szív. Fotó: Pluzsik Tamás |