Rovat: KultúrVáros
1998. december 11., péntek 00:00
|
Kórházi kalandozások Fábry Sándor előadói estje - 1998. december 5.
Először a rádiókabaréban, aztán egy "házimozi" csatorna - manapság már egyre kevésbé szellemes - műsorában volt jelen mint humorzsák. Manapság keveri a "Showder"-t, és minden második héten alig hagyja szóhoz jutni meghívott sztárvendégeit saját műsorában. Már ha éppen nem Magyarország lakosságát bombázza szombat esti "hakni" estjeivel. Jött, látott, feltört - amin senki sem csodálkozik a mai, ellaposodóban lévő "made in England" humorpiacon. Félre ne értse senki, nem az általam is imádott abszurd humor hazai képviselőinek érdemeit kívánom elvitatni, de ahogy egy okos elme már megjegyezte: "A változatosság gyönyörködtet". Fábry Sándor a szájmenéséről és azon belül is sajátos jelzős szerkezeteiről vált ismertté. Egyedi figura, aki az információcsere során - melyet egyesek beszélgetésnek hívnak - amit egy halandó ember egyetlen mondatban sűrít össze (megkímélve hallgatóját a felesleges időpocsékolástól), azt Ő barokk körmondatok kusza szövedékében fogalmazza meg. Néha annyira belegabalyodik a saját verbális dzsungelébe, hogy kénytelen onnan "nagysándori" módszerekkel kivágni magát ... De kit zavar, úgyis a közönség veszti el előbb a fonalat ;-). Múlt heti előadásában sem csalódhatott az, aki már hozzászokott sajátos módon előadott poénkodásaihoz. Abból pedig most is töménytelen mennyiséget zúdított - csaknem másfél órán keresztül - a Magyar Művelődés Házába betévedt - és jeggyel rendelkező - Fábry-rajongókra. Az előadás díszlet és minden más felesleges kellék nélkül is éppen elég kaotikusan zajlott le. Erről természetesen Fábry gondoskodott. Egy szál mikrofonnal a kezében mesélte képtelenebbnél-képtelenebb történeteit; egy sikertelen "burgenlander" sítúráról, melynek fáradalmait kórházban heverte ki, Kolompár Vinettú-ról aki segítő, "fiszet" lefogni képtelen jobbot nyújtott neki a kórteremben, a kacsát "sétáltató" Nauszikáról, akinek szerelméért hősünk lemaradt élete legnagyobb "barnamedvéjéről", a Zulejka-féle valódi túróscsusza élményéről, melyről viszont mi maradtunk le. Megismerhettük a kórterem rémét, Müllert, aki mint "szőrös bula"
kacsázott át félretaposott papucsában Fábry lelkivilágán.
Aztán egyszer csak elfogyott a szufla (ez kizárt!) vagy túlléphettük a
fizetett műsoridőt?
- GA - |