Kiállítás a Szt.Galleni Apátság kultúrájáról
Szent Gallen:
Svájc Pannonhalmája
"Senki sem vitte magával a keresztlevelét a
kalandozó
magyarok közül Szent Gallenba!"
Május 8-án a volt megyeháza dísztermében nyitotta meg dr.
Gimesi Szabolcs Sopron és dr. Marcel Fischer Rorshach
(Svájc) polgármestere, valamint Claudio Caratsch svájci nagykövet és
Dr Werner Vogler levéltáros A Szent Galleni Apátság Kultúrája
című kiállítást. Létrejöttét a Pro Helvetia Alapítvány, Rorshach város
és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület támogatta.
Csihák Györgyöt, az 1971 óta külföldön élő
közgazdász-történészt,
a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület alapító tagját kérdezem.
- Kérem, tegye élővé, helyezze el Svájc történetében ezt a
kulturális
kiállítást!
- Svájcról tudni kell, hogy egy rendkívül szegény ország volt.
Ma mégis a világ leggazdagabb országa! De ez az út, ahogyan ide
eljutott,
a mi számunkra nagyon érdekes lehet: hogyan kell ezt elérni! Ahogyan
nálunk
Széchenyi mondotta, hogy tegyük a kultúrát és a gazdaságot az első
helyre.
Utána lehet minden másról beszélni. Svájc ólomgombos darócruhában
vívta
ki függetlenségét ugyanavval a Német Birodalommal és a Habsburgokkal
szemben, akikkel mi is harcoltunk.
- Mit jelent Szent Gallen Svájcnak?
- Szent Gallen ugyanaz Svájcnak, mint nekünk Pannonhalma. A
kereszténység kiindulópontja és kulturális központ. Svájc protestáns,
de ami katolikus, az mind innen származtatható.
- Pannonhalma csaknem 400 évvel Szent Gallen után létesült, de
ma is él. Szent Gallen 1805-ben, mint működő kolostor megszűnt.
Számunkra a kommunizmus 50 éve alatt a bencés rend az európai
kultúra őrzője volt. Svájcnak mit jelent Szent Gallen, és az európai
kultúra?
- Az európai történetiség, éppen a passaui püspökség feladata alapján,
mármint a magyarországi térítés kapcsán nyer egységet, hiszen ugyanez
volt a feladata az említett püspökség alá tartozó Szent Gallennak is.
Annak
idején nem tettek ilyen különbséget, hogy Európa vagy Ázsia. Ez
egyébként
is jelenlegi formájában egy új fogalom. Akkoriban ez a föld mondjuk
Londontól a mai Vlagyivosztokig tartott.
De ami a magyar kereszténység számára is meghatározó volt, az a
Cluny-i Apátság-beli spirituális megújulás; és ide tartozott Szent
Gallen is. Azt már főleg nyugaton szeretik elfelejteni, hogy a pénzt
ehhez a megújuláshoz a mi Szent Istvánunk adta. A Cluny Apátságnak is,
a Montecassinoi Apátságnak is, és az Einsiedelni Apátságnak is. Ezt
ott nem szeretik hallani, de bizony ez így van! Mindig csak azt
emlegetik, hogy mi magyarok kalandoztunk, raboltunk meg pusztítottunk
(ami
nem így van), de hogy milyen óriási pénzeket adtunk, azt nem. A
német-római
császárok a pápát adófizetésre kötelezték és mi vidáman fizettük a
pénzt,
pedig a magyar király apostoli, akárcsak a pápa.
- Hogyan illik ez Európa kultúrájának jövőképébe?
- Kedves Uram! Én jóslással
nem foglalkozom. Közgazdász és történész vagyok. De Európa
kultúrája
több lábon álló kultúra. Mi a NAT véleményezése során megírtuk a
miniszternek, hogy az rendben van, hogy Nyugat-Európa azt mondja, hogy
a kultúra történetiségében van asszír-görög-római, de a magyar kultúra
gyökerei nem ide futnak és végződnek a Honfoglalásban, mint az a
NAT-ban
is van. A mi kultúránk gyökerei inkább belső Ázsia felé mutatnak, s
azon
túl abba a kultúrkörbe is, ahonnan a többiek is jöttek. Onnan,
Ázsiából
hoztuk mi azt, amit ma Európában parlamentarizmusnak hívnak, hiszen
László
korában nekünk az egyháziaknak és világiaknak együtt rendszeres
országgyűléseink voltak! Ne felejtse el, ismét mondom, a magyar király
apostoli király, aki a zágrábi püspökséget akkor alapította, amikor a
német-római király
Canossát járt, mert kinevezett, csak kinevezett főpapokat.
- Amikor Szent Gallenről hallunk, bizony a „kaland” ugrik
be!
- Szent Gallen kapcsán szeretném elmondani, hogy mennyire is voltak
„pogányok” a magyarok. Erre semmiféle bizonyíték nincsen! A
keresztlevelét senki nem vitte magával. Nem vitte Szent Gallenba sem,
ahol
nem volt pusztítás, bármennyire ezt állítja a sajtó és esetleg a
történelemkönyv.
Erről a szabályszerű hadjáratról
a Szent Galleni Krónikában két mondat van. Az
egyik, hogy megtámadták a kolostort, a másik: Biborata mártír lett
. Itt nincs szó rablásról, nincs szó pusztításról. A korabeli
krónikák pedig kiemelik, hogy semmit nem bántottak, semminek bántódása
nem esett. E kiállítás budapesti megnyitása kapcsán rendezett
konferencián egyetlen előadó nem beszélt ilyesmiről! Azt senki nem
állíthatja, amit nem olvas az eredeti iratokba beleolvasva! Ez nagyon
fontos a jövőre nézve! Miért akarjuk mi magunkat magyarokat lejjebb
húzni, mint ahol vagyunk?
- Vannak, akik azt próbálják elhitetni velünk, hogy messze vagyunk
Európától!
- Európa történetileg, és a kereszténység nagyon sokat köszönhet
nekünk,
magyaroknak! Mert még nem is volt a magyar király király, amikor a
pápa
a mi segítségünket kérte két alkalommal is. De gondoljon arra, hogy
amikor a törökök elfoglalták a pápa Róma alatti birtokát, aki Hunyadi
Jánostól
kért segítséget, aki Magyar Balázst küldte oda, és ez a történelemnek
az
egyetlen olyan fejezete, amikor a huszárok futamítottak meg egy
flottát!
A dolog további pikantériája, hogy a pápa a győzelem emlékére
pénzérmét
veretett, amire nem Magyar Balázs, hanem a saját arcképét verette…De
ez
már egy másik történet!
-DI -
|