|
Gion Nándor közönségtalálkozója
Jéghegyen
szalmakalapban
Szombaton délután 3 órakor - mérsékelt látogatottság mellett -
tartotta Gion Nándor író-olvasó találkozóját a soproni Városi
Könyvtárban. A mérséklet siker úgy tíz hallgatót jelentett, persze
nagyon megszállottnak vagy elszántnak kellett lenni ahhoz, hogy a
rekkenő hőségben (közhely, jól van na) a meleg könyvtárszobába
feszegesse be magát az ember. Fogjuk a melegre, bár az is tény, hogy
manapság a hasonló események, dedikálások igen kis sikernek
örvendenek. Szó se róla, a legtöbb dolog, amit az említett időpontban
tenni lehet,jóval kevesebb energia befektetését igényeli, és
kézzelfoghatóbb eredményt hoz. Például le lehet barnulni.
Gion
Nándor és Müller Imréné könyvtárigazgató
Az esemény az Ünnepi Könyvhét keretében jött létre, ahol az író a
Jéghegyen szalmakalapban című kötetét mutatta be, amely teljes
eddigi novellaíró munkásságát átfogja. A könyv érdekessége, hogy
változtatások nélkül, eredeti terjedelemben olvasható benne az író
első, 1972-ben kiadott, azután központilag gyorsan elsüllyesztett
novelláskötete.
Az öt éve Magyarországra települt vajdasági író lassan kóstolgat a
hazai közélet-élet mechanizmusokban, ahogyan ő is elmondta, kicsit
tartózkodóan. Nézőpontja egyesíti magában a külső szemlélő és a a
szereplő élményeit, így írásait olvasva visszaigazolást nyerhetünk
mindennapjaink - számunkra már fel sem tűnő - visszásságaira. "Gion
Nándor válogatott novellái, akárcsak nagy sikerű regényei, a bácskai
és a vajdasági élet arcát, emberi sorsokat formáló törvényeit
ábrázolják kegyetlen realizmussal, amelynek azonban talán
legszembeötlőbb vonása, hogy nagy mesélőkedvről tanúskodó
történeteiben hiteles módon jelenik meg az élet abszurditása, vagy ha
tetszik: szürrealitása, az a valószínűtlenség, amely részint....". Meg
ilyenek.
A találkozó első fél órája után a beszélgetés más - irodalmi
szempontból érdektelen - fordulatot vett, a Vajdaságban, és általában
az ex-Jugoszláviában uralkodó körülményeknél állapodott meg. Gion
Nándor ezúttal politikai jóstehetségét csillantotta meg, anekdotázott
egy kicsit a háborúról, miközben lomha cseppek kúsztak a halántékomon,
lefelé. Egyébként a történet érdekes volt, csak nem értettem, mi köze
a találkozóhoz. Mielőtt azonban a társalgás túlságosan politikai
közhelyek puffogtatásba torkollott volna, az író egy ügyes fordulattal
a kultúrához kanyarodott vissza, néhány szót ejtett, majd
nikotinhiány okán zárta a találkozót.
A beszélgetés véget ért, többen rágyújtottak, majd a hallgatóság
lassan hazaindult a délutáni melegben. Mind a tíz.
Gion Nándor egyébként a kortárs magyar próza igen jeles művelője. De
ez az írás most az író-olvasó találkozóról szólt - aki Gion műveire
kíváncsi, olvassa őket. Jó hűvös szobában -, vagy akár jéghegyen,
szalmakalapban.
- Zs88 -
Fotó: Németh Péter
|