Rovat: KultúrVáros
1998. június 22., hétfő 00:00
A sokszorosító grafika mesterének kiállításáról
A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozatán belül a Pro Kultúra Sopron Kht. szervezésében Askercz Éva művészettörténész nyitotta meg június 20-án az ismert soproni származású művész, Hertay Mária kiállítását a Festőteremben. A sokszorosító grafika mesterének 20 évi munkásságából (1976-1996) ad ízelítőt a bemutató. A litográfia és rézkarc művelésében rendkívüli jártasságot szerzett Hertay Mária munkásságát sokan a klasszikus grafika nagyjainak művészetéhez hasonlítják. A művésznőt nem kényeztette el az élet, és ez mintegy "alaphangként" érzékelhető egész életművén. A kiállítás minden képén, a "természetben összeállt csendéletektől" a spontaneitás varázslatával megkomponált természeti képekig, átüt egyfajta monoton és mégis erőteljes hang, az elmúlás, a mulandóság, a teremtés és termés értelemkereső, de mindig valamiféle csendes szomorúságba hajló hangja. Rendkívül munkaigényes alkotások ezek, melyek csak hangulatukban állnak összhangban a törékeny művésznő egyéniségével; rendkívüli teherbírás és technikai tudás szükséges egy-egy ilyen, milliónyi vonalból összeálló kép létrehozásához.
![]() ![]()
(A mai technika bűvöletében élő ember nehezen tudja igazán értékelni.
El tudom képzelni, mivel egy Internetes újság részére készül ez az
írás, hogy a kiállítás kapcsán két számítógépes beszélget erről a
technikáról:
![]() ![]()
Csak közbevetőleg; a kiállítóterem előterében olvasható, hogy a
művésznő tűzzománcokon dolgozik mostanában. Nagyon kíváncsiak lennénk
ezekre az alkotásokra, melyek mind színeikben, mind formájukban a
technikából adódó, nagyon sok kiszámíthatatlan elemet
tartalmazhatnak.
![]()
Az egyetlen portré modellje is már egy másik világ felé mered, mintegy
véletlenül, ideiglenesen látható az enteriőrben. Arc nélküli a
Krisztus, nem személyes, csak mintegy odakerült. Akik az irodalomban
Proustot szeretik, azok bizonyára szeretni fogják ezt a fajta képi,
részletes leírást, Hertay Mária művészetét. Az érezhetően
befejezetlent érzékelő és részletekben nem elvesző nézőtől várható
csak el, hogy továbbgondolja ezt a nagyon sajátos hangulatú
kiállítást. |