|
Futóhomok. Cakó Ferenc Sopronban
A Soproni Tavaszi Napok egyik érdekes eseménye volt az 1998. március 21-én megrendezésre került nem mindennapi homokanimációs bemutató, melyre a sokunk által szeretett Zénó és Sebaj Tóbiás alkotója, Cakó Ferenc hívta az érdeklődőket. Aki az előadást megelőzően már járt a Magyar Művelődés Házában, az megtekinthette a "hogyancsináljunkegyszerűennagyszerűt" mesterfokon kezelő művész illusztrációit és bábjait. Élmény volt látni "élőben" Zénót, és egy-két, nem gyakran látható mesefigurát, mint például Hurut királyt és Teknős Bélát. A kiállítással párhuzamosan működött egy videó is; itt az érdeklődő bepillanthatott a művész által készített filmekbe, homokanimációkba és ha volt elég ideje, kivárhatta azt az Hamu című filmet, melyet Oscar díjra is jelöltek. A spanyol útját megszakító művész csupán egyetlen napig volt a városban, de az időt kihasználva két előadást is tartott délelőtt a gyermekeknek és este a felnőttek számára. Az esti időpont közeledtével egyre sokasodtak az érdeklődők a Művelődési házban. A jól sikerült reklámozásnak köszönhetően - a műsort beharangozó plakátok már elég korán kikerültek a város utcáira, s a városban bolyongó lépten-nyomon "Cakó"-ba botlott - megtelt a nézőtér. A kamaraszínház erre az alkalomra átalakult: a színpadon egy kifeszített vászon, egy kamera és egy kivetítő készülék szolgált arra, hogy közvetítse majd az átvilágítható asztalon dolgozó művész minden mozdulatát. A műsor során a közönséges építkezési homokból fantasztikus világ bontakozott ki. A folyton változó zenei aláfestés hatására újabb és újabb alakzatokat hozott létre a kéz és a homok összjátéka. Bevezetőként Vivaldi: Négy évszakának "tele" csendült fel, mely során nem mindennapi metamorfózis szemtanúja lehetett a néző: a homokból egy téli táj, majd abból hófödte csúcsok, ezekből házak és fenyők bontakoztak ki. 
Ezt követően, a már említett videófilmekből láthatott részleteket a közönség: Zénó, Ab ovo, Sebaj Tóbiás. Ha a filmek nézése közben az emberben felmerült a kérdés, hogy milyen is lehet homokkal dolgozni, mókás figurákat gyúrni, erre meg is volt a lehetősége, amikor Cakó Ferenc a színpadra hívta a vállalkozó kedvűeket: homokozzanak együtt. Aki tehát újra akarta élni gyermekkorát, itt volt az alkalom. Nem úgy tűnt azonban, hogy a nézők közül bárki is él a lehetőséggel. Élmény volt nézni, hogy a hallgatóság miként próbálja kikerülni, elütni az ajánlatot, mert egyre nőtt a cipőfűzőjükkel, zsebkendőjükkel babrálók száma. Ki akar nevetségessé válni, esetleg leégni a nézők előtt azzal, hogy esetlenül odaáll az asztalhoz és mórickát rajzol? Két kisgyerek szerencsére megmentette a nézők becsületét, mert felkapaszkodva a színpadra rávetették magukat a homokra. Ezen felbátorodva megjelent néhány kósza felnőtt és egyetemista is az asztal előtt, hogy felmérje tudását... különböző eredménnyel. A kis kitérő után újra a szakavatott mester állt az asztal elé, és bemutatta az egyes, homokanimációban használatos fogásokat. A műsor elején bemutatott könnyedebb animációkat a bemutató végére felváltották a melankólikus hangvételű, mélyebb értelmű munkák. Ilyenek voltak az Ab ovo és a Hamu című, egy-két perces alkotások. A történetek a szeretet, az átváltozás, a lebegés, az öregedés témáit járták körül. A homokanimációs bemutató sikerén felbuzdulva talán nem kell jövőbelátónak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: látunk még "futóhomokot" Sopronban.
G.O.-G.A. |
