|
A változatosság kedvéért: ez is az AMI kiállításáról...
Hatalmas tömeg, első ránézésre (is) igényes tárlat, borospohárkákkal szaladgáló pincérek, zene. Ez volt az első benyomásom a szombaton délután négykor nyitott Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének 97/98-as tanévzáró kiállításáról. A megnyitóra persze nem volt érdemes nagyon figyelni (dr. hc. dr. Wrinkler András prorektor), de ez már csak így szokott lenni. A kiállított darabokra annál inkább. A tavalyi hasonló megmozduláshoz képest hatalmas domborítás észlelhető, a viszonylag új szak szemlátomást most érett meg egy igazán erős szakkiállításra. A tavalyihoz képest sokkal kevésbé domináltak a tanulmány-munkák, mennyiségileg, de minőségben legalább ugyanolyan jók, sőt. A látogató érzékei párhuzamosan és folyamatosan sokkolódtak, zene (Soproni Zeneiskola Ütőegyüttese... rulez) video- és fotó-extrákkal, nagyon komplexen, nagyon igényesen. A pálma mégis a szaktervezésé, főként a belsőépítész munkáké, apró botlásokkal csak ott, ahol építészkedésbe fogtak.
A zsúfoltság már-már zavaró, de még épp nem. Az egy évvel ezelőttihez
képest töredéknyi területen kellett bemutatni többet, ami jól sült el,
olyan érzést hagyva maga után, hogy még sokkal többet lehetett volna
kirakni, csak bocs, nincs hely. Látogató annál inkább, mondhatni
tömeg, bár a fene tudja, majd' fele bennfentes, ezen nem lehet
csodálkozni, szinte sehol nem volt meghirdetve (az iNteRNeTTo.Sopron
persze kivétel...). Még szerencse, az első félórában így is több ízben
lábamra tiportak, annyi baj legyen, vasárnap megnéztem mégegyszer,
megérte. |