Rovat: KultúrVáros
1998. július 27., hétfő 00:00
|
Nemrég a Liget Kiadó gondozásában jelent meg Dalos Margit új könyve A sávban címmel. Széttárt karokkal lebegni
Széttárt karokkal lebegniDalos Margitról semmit nem tudtam. A könyvről is csak úgy mesélt valaki, hogy egy soproni írt valami különöset, mármint hogy különösen jót, amire még a nagybudapesti irodalmárok is felkapták fejüket. Ráadásul magának a könyvnek különös címe van, olyan semmihez sem hasonlítható. Elsőre nem is tudtam megjegyezni. Margit néni tehát azonos Dalos Margittal. Nem emlékszem, hogy végül honnan tudtam meg. De most már olyan, mintha mindig is így élt volna velünk. Óvónéni, könyvíró. Könyvíró óvónéni. Egyszer beszélgettem vele arról, hogy éppen mit ír. Mondta, hogy a Liget kért tőle novellát, azon dolgozik. Nem tudom miért kérdeztem meg akkor, hogy hogyan ír. Mármint hogy kézzel, írógéppel, vagy van már neki valami sokmegás csodamasinája, amibe csak úgy egymás után beleszórja a betűket és kész a könyv. Nagyon hirtelen vágta rá, hogy kézzel. Máshogy nem is lehet, kezébe veszi a tollat, a papirost és egymás után körmöli a szavakat. Agya és szeme vezeti az ujjakat, amelyek végén egyszer csak gyönyörű szavakká nemesednek a betűk. Azt mondta, csak így van lélek benne, sehogy máshogy. Nem kételkedem szavaiban. Most számítógépbe "körmölöm" a sorokat, mégis tudom, hogy igaza van. Mindez arról jutott eszembe, hogy megjelent a második könyv. A sávban címmel ezúttal novellafűzérek vehetők kézbe, nem is akármilyen "csomagolásban". Kicsiny kézbe bújó könyvecske barnás színú fedővel, a betűk és a kép a századelő hangulatát idézi. És nem is kell többet mondani róla. Mert aki időközben már rácsodálkozott a különös hangulatú írásokra a Ligetben, az úgyis kapva kap az alkalmon, hogy Dalos Margitot olvasson. Aki meg még nem találkozott vele, az úgy nyúl a kézbesímuló könyvecskéért, mintha varázslat nyújtaná karját. Lélek van benne. A kézzel rótt sorok fészkelődnek a lapokon, helyezkednek, igazgatják magukat. Élnek. Mert lelkük van. Megőrizték alkotójuk derűs, különös lelkét. A kurzor villog, új sorrra vár. Az enter véget vet a követelőzésnek. Vargha |