CyberPress.Sopron

- Mondana valamit e megújulás keletkezéséről?
- Ez a megújulás a Katolikus Egyházban éppen 30 éve kezdődött, 1967 februárjában. Egy amerikai egyetem diákjai és tanárai egy hétvégét együtt töltöttek, ahol nagyon erőteljesen megtapasztalták a Szentlélek jelenlétét és működését életükben. Ez azt jelenti, hogy nagy öröm és békesség töltötte el őket és megnyilvánultak a Szentlélek adományai, elsősorban a nyelveken imádkozás formájában. Onnan terjedt el ez a megújulás az egész világon. Ami érdekes, hogy nem sokkal ezután a világ legkülönbözőbb részein szinte egy időben indult meg a megújulás, és ez is mutatja, hogy ez nem egyszerű emberi kezdeményezés, hiszen egymástól több ezer km távolságban levő helyeken ugyanazok a tapasztalatok nyilvánultak meg.
- Hogyan látja Magyarországon e lelki mozgalom jelenét, jövőjét?
- Jelenleg Magyarországon a karizmatikus mozgalom, hogy így fogalmazzak, a serdülőkorban van. A gyermekkoron túllépett. Most jelentkezik sok olyan probléma, melyet csak az Istenre való odafigyeléssel lehet megoldani. Nagyon elágazik a megújulás és bár nem is kell, hogy - elsősorban külső formáiban - egységes legyen, de egy belső egységre mindenképpen szükség van. Ezt az egységet "cibálja" belülről is, és kívülről is nagyon sok minden. Ezért az a feladatunk, hogy még radikálisabban figyeljünk oda a Szentlélek útmutatásaira. A jövőjével kapcsolatban nekem komoly reményeim vannak, hiszen - sokakkal egyetértésben - az Egyház egyik - nem mondom, hogy egyetlen - jövőjét a megújulásban látom. Az embereknek szükségük van arra az Isten-tapasztalatra, amit a megújulás tud megadni, hogy a mai kísértések közepette helyt tudjanak állni, hogy Istenhez és hitükhöz hűek tudjanak maradni.
- A Szentatya 1998-at a Szentlélek évének nyilvánította. Fel tudja fogni a hívő ember a 3. Isteni Személy fontosságát, jelentőségét, súlyát, vagy csak a keresztvetésben mondja ki a nevét, utána elfeledkezik róla? Ön hogyan látja ezt?
- Azt biztosan ki lehet mondani, hogy a mi vallásunk elsősorban Krisztus-központú, hiszen Jézus Krisztusban jelent meg az Isten emberi alakban, nyilatkoztatta ki magát teljesen. Ő sokkal kézzelfoghatóbb a maga isten-emberi valóságában is. Mint a Kinyilatkoztatás is tanítja: életünk és hitünk középpontjában Jézus Krisztus kell, hogy álljon, Ő kell, hogy a cél legyen! A Szentléleknek az a "feladata", hogy ebben minket segítsen. Én nem állítanám, amit nagyon sokan állítanak, hogy az Egyház valahogyan "elfeledkezett" a Szentlélekről, mert akárhány idős világi hívővel vagy szerzetessel beszélgettem, tanúságot tettek arról, hogy egész életükön át nap mint nap felajánlották életüket a Szentléleknek, kérték a Szentlélek kegyelmét, támogatását. Nem hiszem, hogy azt úgy általában ki lehetne jelenteni, hogy az emberek elfeledkeztek volna a Szentlélekről. Biztos, hogy nincs olyan központi szerepe a keresztény életében, mint Jézus Krisztusnak, de ott van mellettünk és segít.