Rovat: SzínházVilág
1998. június 29., hétfő 00:00
|
Civitas Pinceszínház: Káin és Ábel
A soproni Civitas Pinceszínház társulata június 26-27-én igazi csemegét kínált közönségének, amikor színre állították Káin és Ábel című, kétszereplős pantomim-előadásukat. Ez alkalomból a legfeljebb 30 vendég befogadására képes egykori légópince teljesen átalakult, nyoma sem maradt az általam addig tapasztalt szórakozóhely-jellegnek. Eltűnt a vendégektől elválasztott színpad, helyette a helyiséget behálózó díszlet indái mögül - szinte kukkolóként - élhettem meg az eseményeket, és eddigi színházi tapasztalataimat meghazudtolva nem tudtam kívülálló nézőként szemlélni a történteket. Az UV-lámpák fényének derengésében a játékszín emberkéz-szőtte pókhálója furcsán irreálissá vált. Lent voltunk valahol mélyen a világ zsigereiben, ahol az ember már többre vár, többet lát, mint egy előadás kezdete... Újrakezdődött egy jól ismert történet: élet született, magában hordozva a végletek esélyét - jót és rosszat, életet és halált, bűnöst és áldozatát... A bibliai forgatókönyv kiteljesedett, túllépett az eredeti sorok időkorlátain. Az első bűn beleivódott az eredendő bűn miatt fájdalmak közepette születő emberiség génjeibe, továbbgyűrűzött bennük, és ki-kitört onnan. Olyan volt, mint valamiféle kivonatos világtörténelem: hierarchia, harc, ellenállás és elnyomás... Két színész - két ellentétes karakter. Egy férfi és egy nő, nemüket elhagyva játszottak szülő asszonyt, születő utódot, testvérpárt, helyzettől függően hidegvérű agresszort illetve áldozatát. Mimikájuk, rezdüléseik, mozdulataik tánca többet beszélt minden kimondott szónál. S ahogy az egyéni értelmezés szárnyakat adott a fantáziának: egyetlen történet kapcsán ahány néző, annyi variáció játszódott le a fejekben. Hogy a zene kísérte mozdulataikat, vagy épp fordítva, azóta sem tudom. Nem találtam közöttük az ok és a következmény viszonyát, éppúgy lehetett a zene a játék hallható kifejeződése, mint utóbbi a zene hangulatainak tárgyiasulása. Azt hiszem, ezt nevezik profizmusnak. Mindent összevetve - gondolom ez az eddigiekből ki is derült - nagyon tetszett az előadás. Színvonalas, elgondolkoztató produkció született Ulrich Judit és Kövesi György megformálásában. Amennyiben a társulat egyéb - főleg kabaré-jellegű - bemutatói is hasonlóan élvezetesek, a színház megérdemli, hogy a soproniak végre igazán felfedezzék maguknak, és ne csak az eddigi törzsvendégek látogassák. Go + Ga |