Rovat: SzínházVilág
1998. április 20., hétfő 00:00
|
Színházi premieren jártunk
A Valló Péter által színpadra állított, három felvonásban a közönség elé táruló vígjáték, egy különleges, néhol meglepő színdarab, amely egy színtársulat premier előtti készülődését, és vidéki turnéját kíséri figyelemmel. Színház, a színházban. A Nesze: semmi!, vagyis a darabban szereplő darab története egy kiadásra váró házhoz kapcsolódik. Mindenki arra számít, hogy az épület üresen áll, s ezzel tökéletesen alkalmassá válik némi huncutságra. A kiközvetítést vállaló ügynökség képviselője, és annak aktuális oldalbordája mellett a ház tulajdonosa is megjelent élete párjával, ráadásul a házvezetőnő is "valami királyi izét" akar a tv-ben nézni. Adott tehát minden egy igazi felforduláshoz. Felfordulás azonban a darabban eljátszott darab színészei között is tapasztalható. Az első felvonás: meglehetősen lassan és unalmasan kezdődik majd bontakozik ki a produkció. Mrs. Clackett azaz Hacser Józsa bejön, telefon, újság és szardínia variálásával rutinosan játssza el azt, amit Dotty Otley nem tud megvalósítani. Közben a történetben rendezőként Lloyd Dallas, azaz Székhelyi József a közönség soraiból ad higgadt, majd később enerváltabb hangnemű tanácsokat. Ezzel a semmivel el is telik egy kevés idő. Megérkezik az ügynökség képviselője (Roger Tramplemain; Incze József) és barátnője (Brooke Ashton; Nyirő Bea), akik hálószoba-keresés közben összefutnak a házvezetőnővel. Ismét néhány megállás, rendezői instrukció, hogy a másik síkot se feledjük el. Mindenki meglepetésére a ház ura is hazaérkezik. Bejövetel, próba, a rendező és asszisztense a tűrőképesség határán. Még mindig nem történik igazán semmi, a közönség tapsol, mert miért ne tapsolna? Egy része viszont nem, mert miért tapsolna? A darabbéli rendező egyik kijelentésére, miszerint ez a hülyék intézete, a közönség néhány vehemens tagja kijelenti : ez tényleg a hülyék intézete. Közben a darab darabjában előkerül egy betörő is. Vontatottan és elhúzva ért véget az első felvonás. Igazi élményt csak Székhelyi József és Nyirő Bea játéka nyújtott, utóbbi szerepének kötöttségei ellenére igazán profin teljesített. A második felvonás: mintha kicserélték volna a produkciót. Itt igazán mindenki helyt áll, még a rendező munkatársát alakító Ivancsics Ilona is meghatározót nyújt. Ugyanaz történik, csak hátulról. A darabbéli színészek egymás problémáit előhozva a fáradtságot, és a mindennapi együttlétből adódó féltékenységet le nem vetkőzve teszik dolgukat. A darabbeli darab kulisszái mögött láthatóvá válik az ami a közönség számára nem látható. Persze itt is vannak problémák. A betörőt alakító Selsdon Mowbray egy Johny Walker-es üvegbe belekapaszkodva eltűnik, de a bevetés pillanatában tettre készen megjelenik. Igazán különleges és egyedi a színfalak mögül látni az előadást. Nehéz színészi feladat eljátszani a kulisszák mögötti "életet", de a mozgást betanító Méhes Csabának köszönhetően ez is sikerül. A második felvonás legmeghatározóbb része a többször felcsendülő: "Ez mi a prostituált élet volt?"-kérdés durvább megfogalmazása. Ezen persze a többség derül... A harmadik felvonás: a teljes káosz. Minden történeti síkban. Az ember már várja a végét. De nem! Addig még meg kell vigasztalni a Brooke Ashtont alakító Philip Brent-et, ki kell józanítani a betörőt, le kell küzdeni a szembenállásokat. Ez végképp nem sikerül. Megkönnyebbülés, amikor lecsúszik a függöny. Vége! A rendezés szerintem abszolút profi! Amit ebből a darabból ki lehetett hozni, azt kihozta a rendező Valló Péter. A színészek nagy része is jól teljesít, a végére mindenki megtalálja színpadi énjét. Ivancsics Ilona és Incze József azért eredetibb is lehetett volna, legalább annyira, mint Hacser Józsa, Trokán Péter, Székhelyi József. "Mert miről szól ez a darab?" - áll a darab ismertetőjében. - "Ajtókról, meg szardíniáról. Be, ki, be, ki."- hát; másról tényleg nem. A baj csak az, hogy mindez három felvonásban. majorm@sopron.hu |