|
Dallamok
|
Dallamok
A Kossuth Rádió emlékezik, összefoglal, értékel - a most elmúló század mérlegét készíti el. Lépten-nyomon, minden műsorban kitérnek e témakörre.
Mi is el fogjuk készíteni mérlegünket - bár Halottak Napja környékén már cselekedtünk effélét... Most, ha nem tűzzük is ki célul, Karácsony körül, a feldíszített fa, a hangzó dallamok hatására, azután szilveszter utolsó perce után, a Himnusz hangjainál... előjönnek az emlékek: az emlékké vált emberek emlékei.
Dallamok... Melankólikusabbak, lelassultabbak és sokkal-sokkal érzékenyebbek leszünk (vagyunk, már mostanában is talán, főleg, ha netán fogyott az ajándékozandók listája ez elmúló év során is...) e napokban. Torkunk elszorul, könnyünk is össze-összegyűlik, s elfordulunk, hirtelen ki kell mennünk, ne lássák rajtunk elérzékenyülésünket, mert hát... hogyan is magyaráznánk... és miért is magyaráznánk. Lelkünkkel nekünk kell egyenesbe jönnünk, hiányainkkal nekünk kell megbirkóznunk. Harmincöt-negyven fölött már nem a kibeszélés eszközéhez nyúlunk. Már tudjuk, az csak ideig-óráig "fűszer", ír - megbékélt lelket csak magunk hozhatunk létre, átgondolva, meg-megmérve, bánva ezt-azt, vagy mosolyos emlékezőn... s a dallamok még akkor is meg-megsértik elsimult lélek-felületünket, felidézve egy csapásra mindent, eszünkbe juttatva jó-rossz eseményt, szeretett, kevésbé szeretett elhaltat...
Így Karácsonytájt késélűek a dallamok, így Karácsonytájt máshogyan szól minden. Személyesen, mindig, újra csak hozzánk. Megeshet, hogy már csak a dallamok szólítanak meg igazán? Remélem, nagyon kevesen vannak azok, akikre ez utolsó mondat ráillett!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|