|
Rontott erdő? Falra vele!
|
Rontott erdő? Falra vele!
Nem tudom, használják-e még erdész berkekben a rontott erdő fogalmát. Telepítés, mely rosszul sikerült, nem találták el a talajhoz a fafajt stb., s a fák csak "szenvednek", kínlódnak, gyengén nőnek, alig vastagszanak, girbegurbák törzseik...
Nos, a fényképek ilyen kis erdőcskét mutatnak. Különböző részletek láthatók a színes képen. Némelyikből egyértelmű, hogy az akácok enyhén lankás tájon nődögélnek. Lehetne az erdőrészlet valahol a kunsági homokpusztákon is... Azután egy másik fotó erősebb törzsű akácra futó borostyánt mutat. Nem, ez mégsem a Kiskunság. Arrafelé olyan nagy a szárazság, hogy nincs esélye borostyánnak megmaradni.
A rejtélyre fény derül: Zsennye a hely, ahol az akácos erőlködik az életéért. A közepes méretű képeken furcsa, erdőbe nem illő "jelenségek" láthatók. Ágakból összekötött (tankcsapda jellegű) kompozíciók, melyek azonban szolgálnak. Nagy, összevissza nyakladó papírlapokat hordoznak, s a lapokon hatalmas, színes "ákombákomok".
Ha pedig a Szombathelyi Képtár első emeletének kiállítótermében szétnéz a látogató, a tájékoztató célzattal falra applikált képösszeállításon megörökített örömfestmények eredetijeit is megtekintheti.
Polgár Csaba florális kalligráfiái láthatók jelenleg e teremben. Hatalmasak, színesek, magukkal ragadóak, ahogyan egyenetlen felületükkel fellógatva körülvesznek minket, felülről nézve ránk, akár egy-egy Gulliver.
Ahogyan a fényképek a művek keletkezését megörökítik és bemutatják, a festő kiment a természetbe, s hosszú nyél végére erősített ecsettel megpróbálta megragadni az életet. Az oxigénadó, építőanyag-adó, szívet-lelket nyugtató ERDŐ érzését. Örömfestészet ez, ahogyan a dzsessz-zenészek felhőtlen együttzenélése örömzene.
Meglehet, hogy "HASZNOSSÁGA", használati, felhasználási értéke szerint ez erdőcske rontott erdőnek minősíttetne szakmailag, s faanyaga leginkább csak tűzifaként lehetne értékesíthető - azáltal azonban, hogy Polgár Csaba lelkébe behatolván a művészi alkotások ezen hihetetlen látványt nyújtó darabjait hozatta vele létre, CSODAERDŐ-nek kell inkább neveznünk.
Mázolmány - mondaná talán a nagyon aprólékos, a nagyon pontosan megörökítő festményeket preferáló művészetkedvelő. Lélekemelő, felszabadító, gondolatébresztő, HATÁSOS csoda! - mondja a magát elbűvölni, elvarázsolni hagyó nyitott lélek. Belép a kiállítóterembe, végigkóvályog a látványterek között... azután hazamegy, és még napokig el-ellágyul a szíve, ha visszagondol a látottakra: mire nem képes a természet, ha átszűrődik egy művész érzékeny lelkén!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|