|
Savaria Szálló, télikert, EU
|
Savaria Szálló, télikert, EU
December 21. Csütörtök, Szombathely, a Savaria Szálló télikertje. Hagyományos karácsonyi ünnepi rendezvényét tartja az Európai Unió - Magyarország Egyesület.
Túl vagyunk az országjelentésen, túl vagyunk az EU nizzai csúcsértekezletén - végre kaptunk már valami dátumot, ha csúnyán akarnék fogalmazni, azt mondanám: "mézesmadzagnak", de nem akarok csúnyán fogalmazni, mert inkább az alagút végén fénylő ponthoz érdemes hasonlítani ezt a dátumot, ezt a tájékoztató jellegű kis támpontot. Az EU 2003-ra készen fog állni az új tagok felvételére. Legyünk készen akkorra mi is - üzeni e hír.
Hasznosak a gátolni, akadályozni törekvők - ellenükben jobban összefog az egyet akarók csapata, velük szemben megerősödik a csakazértis. Valószínű, lesz szóharc, reklámharc, ilyen-olyan propaganda és ellenpropaganda a népszavazás előtt, melyen majd megkérdezik hazánk lakosságát, óhajtja-e, hogy ne kelljen többé utazni ahhoz, hogy "nyugatra" menjen, óhajtja-e, hogy semmiféle határátlépésre ne legyen szükség ahhoz, hogy Bécsbe, vagy Berlinbe "ruccanhassunk".
Egyelőre még csak békés, "naiv" eszközökkel folyik a ráhatás, a meggyőzés a csatlakozás érdekében. Ilyen emberi gesztus, kellemes érzést keltő megmozdulás a december 21-i szombathelyi esemény is a Savaria Szálló télikertjében. A Himnusz után ökumenikus karácsonyi köszöntő, majd ünnepi beszéd következik: Abért Csaba, a rendezvény házigazdája mondja el. A műsor igazi kavalkád, nemzetek kavalkádja. Fellép a Vaskeresztesi Vegyeskar, a Szentpéterfai Tamburazenekar, a Gradistye Táncegyüttes, a Jubicsica énnekar és a Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes. Bemutatkozik a szlovákiai Léva és térsége. Meghívott: Felsőőr és Felsőpulya polgármestere, a Külügyminisztérium és a Magyarok Világszövetségének képviselői. A vendégekkel érkező gyerekek ajándékcsomagot kapnak.
Kell az EU-csatlakozáshoz, hogy többszörösére emelkedjenek a magyarországi bérek. Kell, hogy a 2,8%-os, "nem-EU-konform" tejünk helyett standarddá váljék a 3,5%-os. Kell, hogy egy csomó törvényt módosítsunk, EU-hoz igazítsunk. Kell, hogy meg tudjunk szólalni "EU-nyelven". (Angol, német, francia, spanyol - no, és, a hozzánk hasonlóan kis népességű nemzetek "egzotikus" nyelvén, legyen például a holland.) No, persze, elsőrendűnek mégis az angol tekintendő. Szerencsére, térségünkben a német azért már többé-kevésbé elfogadott, használt, legalábbis, ha a bolti kereskedőkre, és a határon átnyúlóan, azaz regionálisan működő vállalkozókra gondolok.
Közhivatalnokaink bizonyosan jó sok tanulásnak néznek elébe, de - szinte biztosra veszem: nem bánják. 1955-ben Ausztria - tíz "rövidke" esztendő után - szabadlábra került. Egy évvel később nekünk azt mondták keletről: NYET. Csúnyán mondták... Most nekünk is van már tíz évünk. Tíz szabad esztendő - a senkiföldjén. Még mindig évek vannak hátra, hogy hazamehessünk otthonunkba, Európába. A kínai bölcsesség szerint a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Tíz éve lépegetünk. De már látjuk az út végét! Nem igaz, hogy pesszimista a magyar. Rakja a lábát, kitartóan. Otthon akar lenni a világban. Amúgy Tamási Áronosan.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|