Rovat: Űrvadász
2000. december 30., szombat 15:22
Búcsú perce int, itt vagyunk ma mind... Isten veled, millennium!
Isten veled, millennium!
Az évezred végéig. Ízlelgessük a fenti szót. Évezred. Sok-sok emberöltő. Nem csak egy év vége, vagy nem is egy század vége. Hanem egy egész évezredé. Gondoljunk erre is, amikor kiejtjük. Külön varázsa van a szónak. Kicsit nyeljük el az elejét, és a közepét nyomjuk meg. Évezred. Mindezt ünnepélyes arccal tegyük, mert egy hatalmas színpadon állunk, és több milliárd ember figyeli minden egyes mozdulatunkat. A lámpák elvakítanak és csönd van. Mindenki a szavunkra koncentrál. Aztán kiejtjük a bűvös mondatot: Isten veled, millennium! Pedig nem fog történi semmi extra. Csak egy röpke
másodperc az egész. Nagyot sóhajtunk, és feltesszük asztalunkra az új naptárt,
elővesszük az új csillagászati évkönyvet, olvassuk az új CyberPress-t.
De mégis, valami megváltozik...
Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. Az Ősberobbanásra, azaz a legeleső Űrvadász cikkre az Internetto.Sopron oldalán. Aztán a név és a forma megváltozott, a CyberPress.Sopron hasábjain tudósítottunk a különböző csillagászati és űrkutatási eseményekről. A Holdra szállás 30. évfordulója, az 1999. augusztus 11-i teljes napfogyatkozás, a Nemzetközi Űrállomás, a Stella Sopron megalakulása 2000. márciusában... Pályázati felhívások és csillagászati hírek, beszámolók. Ezek mára már mind-mind történelmünk részei. Bárki visszakeresheti őket, azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden beszámoló - legyen akár objektív vagy szubjektív - torzít egy kicsit, valamit máshogy ábrázol. Az események - főleg a csillagászati események - átélését semmi sem pótolja. A teljes napfogyatkozás látványának leírása lehetetlen feladat. A cikkek azonban természetesen hasznosak: hírt kapunk a múltban rejtőző jelenről és a jelenné változó jövőről. Illetve segítenek emlékezni. Emlékeznünk kell... Hiszen oly sok szép dolog van a világban és oly kevés időnk, hogy mindent megcsodáljuk... Vajon csillagász szemmel mi mindent láthatott a XX. század? Vajon mi mindent jegyezhetett fel a naplójába az Idő népes családjának 100 éves gyermeke? Tekintsünk hát bele... "...És álmokat láttam megvalósulni, amikor megpillantottam
Gagarint a Föld körül s a gyönyörű Földfelkeltét a Holdról....Láttam az
üstököst visszatérni, amit már bátyáim is csodáltak. De nem elégedtem meg
azzal, hogy messziről nézzem: kezemmel kinyúltam érte és megérintettem.
És felfedeztem a Kilencediket, majd a galaxis középpontja felé fordultam.
Az eget a Földre lehoztam és kivetítettem egy kupolára, ahol nappal is
gyönyörködhetnek benne. Már éjszaka sem csak a Földről figyelem a csillagokat,
hanem kijuttattam távcsöveimet a világűrbe, ahonnan sokkal többet látok.
Lábammal a Hold felszínére léptem, űrhajókat, űrszondákat építettem és
így megkezdtem a világűr meghódítását. Tanúja voltam űrhajók randevújának
és belehallgattam a csillagok beszélgetésébe. Életem vége felé azonban
kudarcokban is volt részem: fájt az Apollo-13, a Marsz'96 és a Challenger
katasztrófája...
"Hűtlenek vagyunk, végül mind elindulunk
A homok egyre fogy. Ilyenkor úgy érezzük, mintha
felgyorsulna az idő. Az a kevés homokszemcse, ami maradt, egyre kevesebb
és kevesebb lesz.. Mintha egy magas hegyre másznánk fel, és tudnánk, hogy
már csak méterek maradtak. Aztán - mikor az órában leesik az utolsó szem
homok -, felérünk a csúcsra és megpillantjuk a ránk váró hatalmas és végtelen
teret.
"Csillagok között bolyongok,
Boldog új évet!
"Tiéd a holnap, győzni kell,
A cikk a szerző alábbi tanulmánya
alapján készült:
|