|
Andrássy Péter : 'Az elérhető elérhetetlen'
Andrássy Péter : "Az elérhető elérhetetlen"
Egy egész élet kell sokszor a keresés alázatának megtalálásához!
 A Bán János Katolikus Közösségi Ház január 13-i kiállításmegnyitóján hangzott el Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző megnyitó szavai után Andrássy Péter előadása.
A sokak által szeretett tanár, kirándulások szervezője, a növények védője most egy talán kevésbé ismert oldaláról mutatkozott be. Egy tengerszem partján lezajlott beszélgetés elmondásával indította az előadást, ahol egy kislány azt fogalmazta meg, hogy az embernek az éghez közel, a nagy hegyek árnyékában nyílik arra lehetősége, hogy - aprónak érezve magát - próbálja megfogalmazni saját mibenlétét.
Az indítás azért fontos, mert a hegy lényege nem a megmászhatóságában van, hanem annak felfogásában, akár úgy, mint nagyapja tette, aki azt a meggyőződést ültette az ifjú fülébe, hogy a jó emberek lelkei nem a temetőben vannak: abból állítja össze Isten a hegyeket. Ne keressék őt sem ott lent, hanem ott fenn, ahonnan apró kis hangyáknak látja az embereket. Vagy az igaz történet kapcsán, amikor a hegy meredek oldalán egy párral találkozott, ahol az egyikük vak volt, s tizenöt éve így mássza a hegyeket. Mert a hegyen történik valami az emberrel.
A hegy keresése Andrássy Péternek egyet jelentett az elsős hittanárának egy utalásával, miszerint a mennyország fenn van, a hegyek tetején, ahol összeér a föld az éggel. Ez a keresés indította el másnap az apró gyermeket a dombra, ez tükröződött a piarista gimnazista rácsodálkozásában a Matternhornra, ez vezette az úttalan utakon a második világháború után, először a svájci vöröskereszt révén a hegyekbe, majd később, csoporttal a hegyek közelébe, nem, hogy meghódítsa a hegyet, hanem, hogy a kegyelem működését lássa annak részleges megmászásában.
Ez az, ami elérhető: mindehhez azonban egy gyermek lelkülete kell, aki az első hittanórától egy életen keresztül újra próbálkozott az eléréssel. Aki megtanulta a közeledés alázatát, és aki megtanulta a keresés szükségességét.
Ki érhetné be kevesebbel, amikor a Teremtő jónak teremtette a világot, érzékszervileg elérhetőnek mindenki számára az élőt és élettelent, valamint Magát benne, az embert pedig nyitottnak az elérhetetlen felé?
- DI -
|