Rovat: Sportcentrum
2000. november 20., hétfő 00:00
|
Mestereikre emlékeztek a soproni vívók Tóth Antal és Puskás Bertalan emlékére
Megint eltelt egy év, a fegyverek csörgését újfent a megemlékezés csöndje szakítja meg. Két kiváló edzőre emlékezünk, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a város és a Dunántúl vívóéletével. Már életükben is legendás tisztelet övezte őket, nem mentek el örökre, szellemük most is itt él közöttünk Mintha most is látnám őket. Tóth Antal (vagy ahogy tanítványai a háta mögött nagy szeretettel beszéltek róla: "GATYA") télen a megszokott bundájában, a Berzsenyi Gimnázium tornatermének sarkán a cserépkályha mellett álldogál karddal a kezében. Nézi, ki mit csinál jól, ki mit rosszul. Aztán odajön, hogy maga mutassa meg a legújabb tanulnivalót. Bundában, fejvéd nélkül mutatja be a cselvágást. Az állandóan a tanítványnak szegezett kérdés: "Miért nem védesz?". Az öreg rókák 5- ből 5-öt, a fiatalabbak ötből akár tíz találatot is kaptak. Ravaszkás mosollyal a szeme sarkában magyarázza a trükköt: Úgy csináld, hogy elhiggyék, az első vágás az igazi, csak akkor kezdd a cselt, ha már az ellenfél elkezdte védeni a vágásod. Neki mindig sikerült. Kiváló szakmai munkája során sok-sok tehetséget nevelt, nemcsak a vívásnak, de az életnek is. Mindig hálás szívvel gondolnak rá tanítványai. Mindenki Berci Bácsija, Puskás Bertalan alacsony, zömök ember volt, aki valahogy a mesterplasztronban (mestereket védő különlegesen vastag ruha disznó vagy marhabőr borítással) még inkább annak látszott. Csendben, a maga jól megszokott módján iskoláztatta a vívókat. Speciális mester-fejvédje volt, bőrbevonattal, és egy rostély mint glória vette körül. Elmaradhatatlan aktatáskájával indult el otthonról második otthonába, az egyetem vívótermébe. Az aktatáskában volt az egész szakosztály. Volt egy - sajnos nagyon rövid - időszak, amikor a két mester egymás mellett dolgozott, mivel összevonták a két szakosztályt. Érdekes volt megfigyelni a két merőben különbözo munkastílust - nagyon jól kiegészítették egymást. Nem hiába dolgoztak. Tanítványaik jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a vívás manapság is az egyike a város népszerű sportágainak. A Líceumi Vívóegylet a régi hagyományokra épülve ér el egyre szebb eredményeket, gyűjt maga köré egyre több tehetséget, és ápolja napjainkban is mestereink örökségét. A hét végén, november 18-án 15 órai kezdettel a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum tornatermében rendeztük meg a Tóth Antal - Puskás Bertalan kard senior emlékversenyt. Ezzel tisztelegtünk Puskás Bertalan és Tóth Antal emléke előtt. A verseny nagyon jó hangulatban telt. Mintegy húsz egykor aktív vívó tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt. A szokásoknak megfelelően kosárlabda-mérkőzéssel melegítettek a versenyzők, majd következett az igazi megmérettetés. Kardot ragadtunk, és így döntöttük el, kié legyen a kupa. Most az erőnlét, a kondíció, a tudás (és a szerencse) Bauer Ferencnek kedvezett, aki veretlenül nyerte meg a versenyt, és így megvédte bajnoki címét. Második Nagy András, harmadik Herczeg Ágoston, negyedik Kovács Imre lett. A versenyt követően jó hangulatú, vidám vacsora zárta az eseményt, ahol is elhangzott a jövőre ugyanitt .... Nagy András |