|
Egyre több nemzetközi tekintélyü fizikus válik metafizikussá
A lélektől áthatottan
Interaktív hit és tudomány II."Lélektől áthatottan"
Lélektől áthatottan
Közismert, hogy már Kepler János csillagász (1571-1630) is a Föld lelkének
létezéséről beszél "Világok harmóniája" cimű főművében. "A Föld lelkében
látom az állatöv, mi több, az egész látható égbolt tükörképét világítani -
amely az ég és a föld dolgai közötti kölcsönös érzékelés köteléke."
A föld-lélekről azután az emberi lélek megfelelő alapszerkezetére
következtetett:
"Az ember életereje nemcsak a fénysugarakban, hanem a hangrezgésekben rejtőző
harmóniákhoz is igazodik." (Érdekes, hogy ez a „zenei" gondolat más formában ugyan, de már Platonnál jelentkezik.) Az egész látható állatöv befolyását látta áramlani a lélek
legbelsejébe. A kozmikus hatások itt lelkiállapotokká alakulnak.
Prof. W. Heitler, egy modern zürichi atomfizikus "Az ember és a
természettudományos felismerés" cimű művében (Braunschweig, 1965) ugyanerre
az eredményre jut: "Nem fog sikerülni elkerülnünk azt a végkövetkeztetést,
hogy rajtunk kívül is létezik valami szellemi, egy szellemi alapelv, amely
mind az anyagi világ törvényeivel és eseményeivel, mind pedig saját szellemi
tevékenységünkkel függ össze." Erre a végkövetkeztetésre kényszerítenek
bennünket a kvantum-mechanika megállapításai, amelyek értelmében az atomban
lévő elektronok nem az általunk ismert kauzális, hanem számunkra ismeretlen, magasabb
törvényszerűségeknek engedelmeskednek. úgy is mondhatnánk, hogy egy magasabb
(szellemi) létezési platformról irányítják őket.
Hasonló eredményre jutnak a modern csillagászok az Univerzum belső
szerkezetének vizsgálatainál is. A tudomány ma újra, de egy magasabb síkon
közeledik a valláshoz (amellyel már mindig szoros kapcsolatban állt), amikor
csillagászok a szellem által vezérelt olyan harmónia megnyilvánulását ismerik
fel a kozmikus folyamatokban, amely egy, a mindenség történéseire kiható,
tervező és irányító szellemre utal.
Hedwig Conrad-Martius "Természettudományos-metafizikai perspektívák" című
írásában (Hamburg, 1948) összefoglalásképpen arra az eredményre jut, hogy
"csaknem minden jelentős fizikus mára metafizikussá vált". Míg azok, akik a
tudományos fejlődésekről és felismerésekről legtöbbször csak évtizedekkel
később értesülnek, még a materializmus felé hajlanak, a tudomány már rég
legyőzte azt, és elkezdte a szellemet primérnek, minden jelenség alapjának, belülről
rendszerezőnek és irányítva-hatónak tekinteni.
Az említett írónő, a Müncheni Egyetem természetfilozófiai docense,
leszögezi, hogy "fizikai világunk - végtelen folytonossági terével együtt - csak egy
szelete vagy metszete a legmélyebb metafizikai indíttatásból valóságosan és
objektíven taglalt kozmosznak." Ezen túlmenően "a lélek teréről, a szellem
teréről, igen, Isten teréről beszélhetnénk."
Bizonyos értelemben érintkezik W. Moock-kal ("A világ összefüggése",
1940), aki a kozmosz hierarchikus fokozatú felépítéséről beszél, és ezzel az
új szellemi felfogásokhoz közeledik. Közben pedig állandóan nő azon vezető
természettudósok száma, akik a kozmosz szellemiségét igenlik.
De erről későbbi cikkeinkben számolunk be.Lüdke Csellich Ingrid
|