|
Magyar Kultúra Napja 2001 Követjük-e õt, vagy csak ünnepeljük?
Magyar Kultúra Napja 2001 „Az ember egyedül gondolva nem több a magányos
vadállatnál, mely élete fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi
ész és erõ csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb,
szebb, dicsõbb hazává alkotta magát; polgárai minden szépben és jóban aszerént
haladhatnának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfõbb gondjává
tennie; s ez mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak
a közgondok folyásába tekinteni joga s kötelessége van. Mert jog és kötelesség
egymástól soha el nem választhatók.”
A magyar kultúra napja után nem véletlenül idéztük fentebb Kölcsey Ferenc 1837-es mondatait ezen a kultúrtájon, amit Sopronnak és környékének mondunk. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a nemzeti elemet mégiscsak az õszinte lelkû, póztalan és becsületesen kommunikáló ember és az ember jelei adják hozzá tájhoz, természethez. A ma és a múlt látható jegyeit emlegethetjük, emlékekrõl szólhatunk, nyelvrõl, arcokról, szokásokról, épületekrõl, zenérõl, képzõmûvészetrõl, könyvekrõl, színekrõl és ízekrõl, ahogy ezt már megtették annyian, ahogy ez a hétfõi ünnepi rendezvényeken is elõkerült. Próbáljuk a hazát folytatni, hátha lehet – a humánum parancsára egyként figyelõként, együtt keresve az igazságot, a gondolkodásban félretéve a rövid távú kényelmi szempontokat meg a másoknak való tetszést, vállalva mindazt, amire az emberi méltóság kötelez. |
