|
Műemlék templomok Maros megyében II.
Hat egyházközség templomának rövid története Pókakeresztur
Pókakeresztur a nevét, a hagyomány szerint, középkori keresztes lovagoktól nyerte, neve a reformáció előtti időkből ered. Az eredetileg katolikus templom és egyházközség az erdélyi reformáció terjedése alkalmával már református gyülekezetté lett. Régi gótstílű templomának kis hajója erre a bizonyíték, melynek északi oldalában elfalazva megvan még a régi sekrestyébe nyíló, terméskőből kifaragott kőajtó. A templomban ma is látható a szószék mellé beépítve a régi, kőből faragott keresztelő medence.
A győzedelmes tatár hordák a mezőség felégetése után Pókakereszturra is megérkeztek. A lakosság a templom körül védte magát. Mikor a védők elhullottak, az öregek, asszonyok és gyerekek a templom kemény kőfalai között találtak védelmet. A támadó hordák a templomot felégették, de a templom belsejébe behatolni mégsem tudtak. A Básta korszakban, a mezőség pusztulása alkalmával, Pókakerszturank igen nehéz megpróbáltatás jutott. A pusztítás és a pusztulás felett Pókakerszturon mindig diadalmaskodni tudott a hívő és áldozatot hozni tudó emberi lélek. Temploma újból felépült, és szebb lett mint azelőtt volt. Beresztelke
 A templom valószínűleg a XIV. században épült, eredetileg katolikus templom volt. Bizonyíték erre az utolsó renováláskor napfényre került sekrestyeajtó. Hogy az egyházközösség mikor kerülhetett a reformáció hatása alá, sajnos erről adataink nincsenek. Stiláris szempontból késő gótika. Jellegéből keveset őrzött meg, minthogy a XVII. század folyamán háromszor is leégett. A visszaállítás, újraépítés során azonban mindig vesztett stiláris jellegéből. A templom legszembetűnőbb ékessége a kehely alakú, márványból készült szószék, fölötte aranyozott szószékkoronával, a Bánffy patrónus család ajándéka. Hogy a patrónus család melyikétől származik e főúri ajándék, arra nézve adataink nincsenek.
Az 1894-ben esedékessé váló templomrenováláskor bővítették a templomot, és tornyot építenek hozzá. A harangokat többször, legutoljára 1867-ben Bánffy Kristóf és Farkas Margit költségén, újraöntették. Volt egy kisebb harang is 1664-ből, mely az 1914-18-as háború idején elrekviráltatott. Helyette öntetett a gyülekezet másikat a régiek mellé 1922-ben. Nagyfülpös
A mezőség kapujában fekvő, s az ősi Kóródi család ősi várárról először Kóródfülpös, aztán évszázadokig Magyarfülpös, s ma Nagyfülpösnek nevezett református egyház temploma, építési éve, ismeretlen. Az első adatok 1319-ből valók, de csak a községet említik. Egy 1332-37 évi pápai tizedjegyzék viszont már említi a fülpösi papot, tehát akkor már temploma is kellett,hogy legyen. Eszerint a templom a XIV. században épülhetett gótikus stílusban.
A középkori keresztény templomoknál szokásos kelet-nyugati tengelyen
elhelyezett hajóból és szentélyből áll. A főépítményben két kor különböztethető
meg. A hajó régibb, legalábbis a XIV. században épült, míg a szentély
a XV. század derekán.
Jelentős ilyen átalakítás volt, amikor a szentély boltozatát leszedték, s a köveket évszázadokig a cinterem feljárójához lépcsőnek használták. Ezek a kövek az 1968. évi restauráláskor felszínre kerültek, s megőrzésre a templom belsejében helyezték el azokat. Fontos év a templom történetében az 1642-es esztendő, amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsanna patronálása mellett, restaurálták. Ekkor kapta a templom a fekete-vörös-fehér színekben tobzódó, festett kazettás mennyezetet, a rajta ma is olvasható latin nyelvű szöveggel, és a Tancs református templomához hasonló, magas csúpos fedelet, melyet az 1912. évi tornádó összetört, a megrongált kazettákat pedig a budapesti néprajzi múzeumba szállították, ahol ma is láthatók mint történelmi dokumentumok az említett fejedelmi pár patronálásáról. Ma is meglévő műrészletek. 
Tancs
A tancsi református egyházközség keletkezése Tancsi Földvári Ferenc nevéhez fűződik, aki először Konstantinápolyban sok évig rezidensi hivatalt viselt, majd hazatérve az akkori erdélyi fejedelem tanácsosa lett. A Földváry Ferenc által eszközölt templom kiigazítása, valószínűleg 1606. évben történt, amire mutat a fedélszerkezet gerendáján a következő felirat: “1606 S.K.”
 A templomban fellelhető műrészletek:
Nagyercse
Nagyercséről mint falusi közösségről nagyon keveset tudunk. Mindössze a Tóldalaghy grófok birtokviszonyairól ismeretes néhány adat. Feltételezés szerint a nagyercsei templom a XV. század elején épült román stílusban. A templom szentélyből és hajóból áll. Különálló harangláb tartozik hozzá, melynek szélessége 6 méter, magassága 15 méter.
A templom a hosszú évek alatt nagyon megrongálódott, azért 1762-ben renoválták a Toldalaghy patrónus család adományaiból. Ezt bizonyítja az a kőtábla, amely a templom belső falán található, latin nyelvű felirattal.
Gótikus stílusban épült volt főbejárat, ma téglával berakott. Az 1772-ben készült kazettás plafon. Barokk stílusban faragott padok és karzatdíszítés a XVIII. Sz. elejéről. Az 1735-ben épült torony zsendely-fedéssel 4 darab úrvacsorai edény ismeretlen időkből. Értékes múlt századi népi-hímzésű úrvacsorai asztalterítők. 
Marosvécs
A szószékhez hasonló márványból készült a templom hajójának déli felében álló karzat, az 1770-ből származó, díszes kivitelben épült orgonával. Az úrasztala már későbbi keletű. Mike Lajos zsoboki pap készíttette 1877-ben zsoboki márványból. A toronyépítés terve többször is felmerült, de különböző okok miatt, végül is elmaradt. Tölgyfa gerendákból összerótt haranglábon áll ma is a két harang, egyik 1886-ból való, a másikat 1922-ben állították, a kétszer is elhasadt, régebbi harang helyébe. Befejezésként újra felhangzik a harangszó és Dr. Aberle András előadásában Kányádi Sándor “Halottak napja Bécsben” c. verséből egy részlet. “Akarva nem akarva
valami eltakarta
Isten kegyelméből, a diktátor falurombolási terveinek véget vetettek 1989. decemberi események. Reméljük, ez az ördögi terv örökre feledésbe merült, és nem engedi meg a világ, hogy még egyszer kormányprogrammá válhasson. |
