CyberPress.Sopron

Várhegyi Attila a Fidesz kongresszusról, a szövetségi politikáról és a médiáról

A múlt héten Sopronba látogatott Várhegyi Attila a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, aki díszvendég volt az AMI Galériánk ünnepélyes megnyitóján, találkozott a városi vezetőkkel és részt vett a Fidesz Szalon rendezvényén. A politikust, mint a Fidesz Választmány elnökét, aktuális politikai kérdésekről faggattuk.

- A május 5-6-án tartandó Fidesz választmányi ülésén tisztújításokra kerül sor, ezen túlmenően mi várható még, bő egy évvel a választások előtt?
- A kongresszus összehívása alapszabályi kötelezettség, hiszen két évente a tisztségeket meg kell újítani. Ennél azonban valóban lényegesebb kérdés, hogy a 2002-es választások előtti utolsó kongresszusra kerül sor május elején. Mi a járt utat járatlanért el ne hagyd elve alapján szeretnénk megteremteni az ország számára a polgári kormányzás lehetőségét. Amit 1996-ban elindítottunk a Polgári Magyarország vitairat megjelentetésével, folytatni kívánjuk. A legutóbbi választásokat megelőzően polgárokkal közösen írtuk a 1998-as programunkat, ezt szeretnénk megismételni. Tehát ismét egy vitairat készül, amely megvizsgálja a közös kormányzás eredményeit, és azt is amit nem sikerült megvalósítani. Ezt természetesen nem szabad pártpolitikai céloknak alárendelni, csakis a választókkal folytatott párbeszédes formában készülhet el. Terveink szerint a kongresszus elfogadja a vitairatot, és azt követően a polgárokkal ismételten egy nagyon aktív párbeszédet kezdeményezünk.

- A járt utat járatlanért el ne hagyd elve, vonatkozik-e a Fidesz szövetségi politikájára, elsősorban a kisgazdapártra, miközben Torgyán József továbbra is több ciklusra szóló egyezségről beszél.
- A magunk részéről nem készítünk forgatókönyveket. A kisgazdapárt és az MDF is - csakúgy mint a Fidesz - önállóan készül a választásokra. A kormányzati felelősség oroszlánrészét a Fidesz vállalta magára, mint legnagyobb kormányzópárt, így értelemszerűen a lehetőségeinket is magunknak kell átgondolnunk függetlenül attól, hogy a választásokat megelőzően, vagy a második forduló előtt milyen egyezségek születnek. Úgy érzem pillanatnyilag nem aktuális ezen kérdések felvetése hiszen elsősorban az ország kormányzására kell koncentrálnunk, a kongresszusra, valamint a választások felkészülésére. Az FKGP feladata pedig természetesen az, hogy a saját sorait rendezze. Meggyőződésem szerint a normalizálódás a nem túl távoli jövőben megtörténik, és a kisgazdapártra 2002-ben, mint együttműködő partnerre számíthatunk hosszútávon. Gondolom ezt azért is, mert a kisgazdapárt a történelme során folyamatosan maga mögött tudhatott egy olyan gazdaréteget, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a polgári Magyarország, és amely rétegnek az összefogására tradíciói folytán csak ez a párt alkalmas.

- A legkisebb kormányzópárt vonakodik elfogadni Kövér László ajánlatát, annyit azonban deklarált az MDF, hogy a Fidesz a stratégiai szövetséges. Egyáltalán van lehetőség egy előzetes együttműködési megállapodásra?
- Az MDF más kérdés, mint a kisgazdapárt. Ők azt tűzték ki célul, hogy a választásokon önállóan indulva nyolc-tíz százalék elérését realizálják. Ám ezt majd a választópolgárok eldöntik. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Fidesz javaslata az MDF számára egy közös indulás esetére, hajszálpontosan megegyezett az általuk elérni kívánt eredménnyel. Tudomásul kell vennünk azonban az MDF tíz évvel korábbi maghatározó szerepét, melynek folytán most meg kívánja magát mérettetni. Elképzelhető, hogy ez így helyes. Mindenesetre bízom benne, ha eljön az idő, és a polgári erők összefogását a választók felé közvetíteni kell - mint ahogy az történt 1998-ban - akkor az MDF is elismeri, hogy nem kerülheti meg az összefogást, és a polgári kormányzás lehetőségét nem dobhatja oda a baloldal számára.

- Az ellenzék gyakorta hívja fel a figyelmet a MIÉP-ben rejlő szélsőjobboldali veszélyre, és vádolja a koalíciót, hogy Csurka pártjával kokettál. Felvetődik mind többször az is, hogy a MIÉP kiválthatná a kisgazdákat a koalícióban.
- Előbb szólnék a szövetségi politikánk kézzelfogható sikereiről is. Ilyen az MKDSZ-el való együttműködés, amely immáron a második választásokon köttetik meg. A napokon aláírásra kerülő megállapodás komoly haszonnal jár a Fidesz működését tekintve. A kereszténydemokraták olyan gondolkodást honosítottak meg a Fidesz egészében, amely alapvető fontosságú, és ez a családpolitika. Továbbá a nálunk fiatalabbak felé is képesek voltunk a nyitásra, hiszen elkészült a Fidelitasszal a megállapodás tervezete. Ami a MIÉP-et illeti, egy pillanatig sem fordult meg a fejünkben, hogy a Fidesz vállalhatja a MIÉP-el való közös kormányzást. Egyébiránt a szociálliberális oldal a szélsőséges pártokat alapvetően kettős mércével méri. A szélsőjobboldali botrány hangulatát számtalanszor sugallják a társadalomnak. Ugyanakkor a Munkáspárttal - amely alapvetően ellenzi a többpárti demokráciát - az MSZP valóban együttműködik, ám erről nem esik szó.

- A közelmúltban zajlott Szájer József és Nagy Sándor frakcióvezetők találkozója. A frakcióvezetői randevú megítélése ellentétes, a szocialisták egyszerűen marketingfogásnak titulálják a Fidesz kezdeményezését.
- Az ellenzék minden ülésszak kezdete előtt elmondja, a maga részéről konstruktívan kíván együttműködni a kormánytöbbséggel, ám a kormány működése ezt nem teszi lehetővé. Szájer József kezdeményezése, az idén beterjesztendő, Európai Uniós csatlakozáshoz szükséges törvénymódosítások áttekintésére irányult. Ezek elfogadása a parlamentben nem a Fidesz érdeke, ez nemzeti érdek. Nos amikor az ország érdekei kerülnek előtérbe, akkor minden politikai erőnek elemi felelőssége az együttes munkában való részvétel. Ehhez képest a találkozón az MSZP képviselői kicsinyes módon, pártbéli sérelmeik orvoslásához ragaszkodtak. Számomra úgy tűnt, mintha ki akartak volna bújni a tárgyalások alól, hiszen nehezen vállalható számukra egy párbeszédre törekvő Fidesz, miközben ők minden igyekezetükkel, azt agresszív színben tüntetik fel. Úgy vélem ezen most a szocialistáknak túl kellett volna lépni, hiszen az ország jövőjéről van szó.

- A napokban ismét megmozdulni látszott a közmédiák körüli állóvíz. Lendvai Ildikó interpellációjában azzal vádolta kormányt, hogy megszállta a köztévét, miközben az intézménynek milliárdos tartozásai vannak. A két napig Budapesten tartózkodó, Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára ugyanakkor siralmasnak ítélte a magyar sajtó helyzetét, illetve továbbra is tart a patthelyzet a kuratóriumok körül.
- A hét folyamán valóban nagyon érdekes egybeeséseket láthattunk. Az elmondottakhoz én hozzá tenném a sztrájkhangulatot, ami a Malév, vállalkozói munkaszerződéssel rendelkező beszállítói körében kialakult. Számomra úgy tűnt, mintha nem lettek volna az események egymástól függetlenek. Képviselőasszony felszólalásra adott válaszomat követően gyorsan csend lett a padsorokban. Én nem vitatkoztam, nem kívántam az ideológikus vádakat cáfolni, pusztán számokat ismertettem, azokat a számokat, amelyeket a köztévé az előző kormánytól megörökölt, tizenötmilliárd forintos tartozást. Ez a mai, megemelt nyugdíjak után közel másfél százalékos nyugdíjemelésnek felel meg, egész évre. Lássuk be, ez nem kevés. A Nemzetköti Újságíró Szövetség főtitkára pedig akkor érkezik Magyarországra, amikor a tekintélyes Freedom House felmérése szerint, hazánkban a sajtó szabad. Akkor senki nem vizsgálódott a szövetség részéről, amikor 1994-1998- között a Freedom House csak részben minősítette szabadnak a magyar sajtót. De a működés szabadságának a fokmérőjét szerintem nem az ilyen-olyan szervezetek vizsgálódásai adják meg, hanem az számít, amit a magyar médiafogyasztók gondolnak, hogy ebben az országban mindent el lehet mondani, vagy sem. Úgy gondolom, ez ma már nem kérdés Magyarországon. A kuratóriumokat illetően az Európai Uniós ország jelentését idézném - amire egyébként az ellenzék is gyakorta hivatkozik - ebben az áll, hogy a kuratóriumokban az ellenzéki delegáltak hiánya, az ellenzék hibája. Sasváry Szilárd javaslatával igyekezet a helyzetet kimozdítani, amely szerint a már meglévő testületek mintájára alakítsuk át a média törvényt, ám a javaslatot nem támogatta az ellenzék. A magunk részéről az ellenzék kurátorait továbbra is készek vagyunk megszavazni, amennyiben az ellenzék képes megegyezni. Tehát nem a kormánnyal kell megegyeznie az ellenzéki pártoknak a delegálást illetően, hanem egymásközti megegyezésre van szükség.

- A közelmúltban napvilágot látott közvélemény-kutatási adatok szerint, noha cégenként eltérően, de minden kutatási eredmény szűkülő rést prognosztizált a két nagy párt között. Mit kell tennie a Fidesznek, hogy ez a rés a választásokig tovább szűküljön, esetleg át is forduljon?
- Magunk is sokat gondolkodtunk azon, hogy mi hozhatta meg ezt a változást, hiszen eddig nyílt az olló a két párt között. Jelenleg már több mérés is az olló folyamatos szűkülését tükrözi. Talán banálisnak tűnik, amit mondok, az elmúlt hónapokban nem ideologizáltunk. A kormány nem ideologikus alapon kormányzott, egész egyszerűen a programját hajtotta végre. Elindultak a lakásépítések, kezdetét vette a Széchenyi terv, emelkedett a családtámogatás, mindezek olyan programok, amelyekre hosszú évek óta vártak az emberek. Nagyon leegyszerűsítve azt kell mondanom, nem kell egyebet tenni, mint kiegyensúlyozott módon kormányozni, függetlenül attól, hogy mit kívánnak címkeként ráakasztani a kormányra, és mivel provokálják, mert nem ezekkel kell foglalkozni, hanem olyan kérdésekkel, amelyek az embereket érdeklik. Amennyiben ebből az irányból tovább tudunk működni, jó esélyünk van arra, hogy 2002 után is megtartsuk a közös kormányzást.