|
A távolságot, mint üveggolyót...
Házi feladat különböző módokon
Első módozat: Web-módra
Először is győződjünk meg róla, hogy a szóbanforgó utazási célpont létezik. A keresőknél világ, világrész, ország, város útvonalon haladunk, ameddig el nem érjük álmaink városát. Ott aztán vagy van valami, vagy az "under construction" felirat fogad. A gyanús elemeket többször is ellenőrizzük le: léteznek-e egyáltalán, van-e tévéjük, van-e röviditaluk a bárban, swimming pool-juk, egyszóval valami olyasmi, amiért egyáltalán érdemes hátsó felünket felemelni a fotelból. Az olyan szavakkal, mint Európa, Magyarország, Budapest vagy Bukarest bánjunk óvatosan, mert nem sok jót jelentenek. Jobb, ha a kis országok teljes történelmét amúgy gyökeresen, tetőtől talpig vagy három képernyőnyi népszerűsítő szövegen át "tökéletesen megismerjük", egy-két dollárért már az ismeret tényéről bizonyítvány is beszerezhető. Majd egyeztessünk az utazási irodával, mi fér bele abba a money-ba az igényeinkből, amit erre a dologra szántunk: közben ügyvédünket megbízzuk, hogy az utazáshoz hasonló összeg erejéig to look for, hogy az iroda létezik-e, van-e history-ja, és úgy általában, megbízható-e? In hungarian: hazaérünk-e, ha már egyszer elindulunk.
Ezután töltsük fel a bankkártyánkat, kattintsunk rá a web-oldal megfelelő pontjára, és szerezzünk be vagy húsz kilónyi map-et, füzeteket és souvenirt (hamis gyöngyöt, üveggolyót, mini használt something-eket), melyekkel majd az ott élő népekkel kereskedni fogunk. Kössük meg nagyobb összegre az életbiztosításunkat, írjunk új végrendeletet, majd telefonáljunk taxiért. Ne kössük le a visszautat a repülőtérről, mert történhet akármi! Ezeknél a vad népeknél semmi nem meglepetés. Legjobb, ha van air-condition, mert akkor ugyan kár kilépni az ötcsillagos szálloda kapuján! Nosztalgia-utaknál találkozás szükséges with Mari nénivel, messziről, akáclombos kis village megtekintése VIP limuzinból, aztán sipirc vissza to hotel.
Második módozat: a tökéletesített hazai változat
Vegyük elő a térképet! Amennyiben nincs tömegiszonyunk, és már bebizonyítottuk, hogy túlélési technikánk hazánkfiai körében is működik, megedzettük magunkat a szociális otthonok lakóinak korosztályában az ürítés gyakoriságában és szokásrendjében, akkor társasutat válasszunk. Nézzük meg, mi az , amit a többiek kárára meg lehet valósítani; hol kell megállásra bírnunk a társaságot, hogy meg is láthassuk, amiért elindultunk! Valahol - nem túl gyakran - el is ájulhatunk: félszemmel ilyenkor is lehet fényképezni. Nagyon fontos részlet az idegenvezető várható személyének megismerése, majd betörés a lakásába, szóba elegyedés a már tőle megszenvedett volt utazókkal, hogy megtudjuk, kivel és milyen szerződése van. Így elkerülhetjük a homokos (értsd meleg vagy transzvesztita) bárokat, hátha nem érdekel, és esetleg néhány múzeumba is eljuthatunk. Talán nem kell a vadlovakat végiglovagolnunk, ill. tevegelnünk, de néhány műemlékkel többet láthatunk. Persze, ezek csak olyan egyéni különcségek, de ki tudja, hátha van ilyen is. Biztosítás, végrendelet - mint előbb. Először az ügyvédet ellenőrizzük, csak aztán kontrolláltassuk vele az utazási irodát.
Ha mindazzal a toleranciával, merészséggel vagy készpénzzel nem rendelkezünk, ami a társasúthoz szükségeltetik, akkor
Egyénileg, családdal utazunk
Ilyenkor fontos az itíner, amit a minden számítógépes boltban beszerezhető útvonaltervező CD elkészít nekünk. Igyekezzünk olyat szerezni, amin azok az utak vannak rajta és azok rajta vannak, amelyek a valóságban is léteznek! Végső kilométerszámolás következik, majd az eredményt beszorozzuk a kocsi fogyasztásával, és máris gondoskodhatunk pót-benzineskannákról, hogy kevesebb valuta fogyjon. Szállás megbízható ismerősöktől, többször is lelevelezve, majd meglepetésszerűen rácsöngetve a szobatulajdonosra, hogy még félretette-e pont azt a szobát, mondjuk 30000-rel kevesebbért? Filmek, szalámi és italok, amennyit a kocsi elbír, minden más nyugodtan itthon maradhat. Korábban mindig, ma csak a régi keleti kocsikkal útnak indulóknak maradt a szokásos kocsi-pótalkatrész csomag. Ma már jobb a kocsit átnézetni, a szervizelt nyugati kocsival pedig minden extra nélkül el lehet indulni. Legfeljebb történik valami.
Útközben az utak számainak merev figyelése, mitfahrer többszöri lebaltázása, mert eltérített a jó úttól, fordulás, kerülő, de azért a legtöbbször odaérünk, ha még megvan a kocsink. Vigyázzunk! Ahol sok a magyar beszéd, nem túl célszerű leparkolni.
Persze, így is adódhatnak különbségek: kinek melyek a szempontjai? Egy bizonyos idő után már csak a saját meglátás és nézőszög alapján készült, célzott fényképek kerülnek a laborba, és kimaradnak a "Manci ez előtt a micsoda előtt, Manci ott alkuszik a bundára, Józsi a templom lépcsőjén eszi a szalámit" típusú felvételek. Vannak, akik csak az emlékeikben bíznak. Lehet, hogy igazuk van, mert ott a legtöbb dolog megszépül.
Talán itt, ennél a gondolatnál találkoznak a keep smiling és a volt szocialista típusú utazások. Mindkettőt emberek szervezik, bonyolítják, többnyire embernek nevezhető lények veszik is igénybe, bár erről a szolgáltatónak és a vendéglátónak sokszor más a véleménye. Persze a dolog vica versa is elsülhet, hiszen megismerni és megismertetni egyaránt inkább a pénzt hajtó kultúrához is, mint a turistát hajtó pénzes utaztatóhoz, mint érdekeltséghez tartozik.
- DI -
|