|
Valétáltak a soproni egyetemisták
Valétáltak a soproni
egyetemisták
Lassan itt a nyár, amikor minden általános- és középiskolában,
valamint az egyetemeken a végzős tanulók/hallgatók elbúcsúznak
iskolájuktól. Ezt hívják ballagásnak. De nem minden egyetemen ilyen
egyszerű ez a rituálé. Ezek egyike a Soproni Egyetem, ahol ősi hagyományok szabályozzák a
diákélet bizonyos eseményeit, melyek még a nagy előd, a
Selmecbányai Bányászati Akadémia 1735-ben épült falai közt
alakultak ki.
Az egyik legjellemzőbb hagyomány a végzős hallgatók búcsúzása az
Egyetemtől, a valétálás. Május első szombatján már reggeltől
diákok százai gyülekeznek az egyetem területén, és lázasan díszítik a
lovasszekereket, teherautókat, traktorokat és a többi kerekes
szerkezetet. Ezek lesznek a délutáni színes felvonulás, a
karnevál résztvevői. Délután háromkor indul a díszes menet,
minden diák valamilyen jelmezben, minden kocsin egypár rekesz sör, és
minden járókelőt lelocsolnak majd megkínálnak, s közben régi
diáknótákat énekelnek.
A Várkerületen végigvonulva visszaérkeznek az
egyetemre, ahol a józanabbak a bizonytalanabbakat támogatva,
átöltöznek a hagyományos egyenruhába, a Waldenba.
Sötétedéskor ismét az egyetemen gyülekezik mindenki, ahol a rektor, a
dékán és sok tanár elmondja búcsúbeszédét, eléneklik az ősi és mai
szakok himnuszait, majd az alsós diákok fáklyákat gyújtva közrefogják
a valétálók csoportját.
Végzett erdészek, fások, akik visszatértek egyetemünkre, hogy részt
vegyenek az ünnepségen, most meggyújtják bányászlámpásaikat, és lassan
lengetve ezeket, egymás után elindulnak a kacskaringózva haladó menet
élén. Ez a szalamander. 250 éve ugyanígy vonultak Selmecbánya
utcáin az akkori bányamérnökök, búcsúzva diákéveiktől és az Alma
Matertől.
A város fényei kikapcsolva, a közlekedési lámpák letakarva, gyertyák a
házak ablakaiban: így búcsúztatja Sopron a diákjait. A Fő téren a
polgármester is elmondja búcsúbeszédét, majd visszafelé haladva a
tömeg nagy része letér a Liszt Ferenc Művelődési Házba, ahol hajnalig
tart a Valéta-bál az összes tanár, diák és rokon számára.
Akik még hozzák formájukat, azoknak Czupy bácsi, a Kishordó
borozó egyetemista-barát csaposa kinyitja az ajtót (meg az
üvegeket), és reggelig lehet korhelylevessel, ásványvízzel vagy az öt
év báljain megedződöttek számára egyéb italokkal csillapítani a
szomjúságot.
Rövid időn belül az "elvalétált" hallgatók leteszik az államvizsgát,
majd valahol elhelyezkedve, már mint Mérnök Urak térnek vissza
egyetemista éveik színhelyére.
Haulik Áron
Fotó: Németh Péter
|