|
Gabnai Sándor: „Úgy látom, kezd kialakulni egy új lelkiség”
A gyülekezet legfiatalabb lelkésze
A gyülekezet legfiatalabb
lelkésze
Gabnai Sándor: „Úgy látom, kezd
kialakulni egy új lelkiség”
Beiktatták a Soproni Evangélikus Gyülekezet új
szolgálóját, Gabnai Sándort, aki huszonhat évével a közösség történetének
legfiatalabb lelkipásztora lett. Az ifjú lelkész a teológia elvégzése után
két évig segédlelkész volt a városban, majd az öthónapos lovászpatonai
szolgálat után a gyülekezet szinte egyhangú szavazással hívta meg, hogy
Zügn Tamás mellett végezze a soproni közösség pásztorlását.
– Már gyermekként is szorosan kötõdtem a gyülekezethez.
A Veszprém megyei Homokbödögén éltünk, ahol már kilenc éves koromban orgonáltam
a templomban, majd a konfirmáció után a helyi lelkész rámbízta a vasárnapi
iskola vezetését. Gyakran játszottam papost, olyankor a magam módján prédikáltam,
de nem sejtettem, hogy egyszer lelkipásztor leszek. Késõbb orvos akartam
lenni, szüleim idõsek, szerettem volna nekik segíteni. Ezért Pápára irattak
be gimnáziumba, biológia tagozatos osztályba jártam. Tizenhét éves koromra
érett meg bennem az elhívás. Érettségi után a budapesti Evangélikus Hittudományi
Egyetemre jelentkeztem.
– Hogyan emlékszik vissza a teológiai évekre?
– Sokan panaszkodnak az egyetemre, hogy az oktatás
tudományos jellegû, nem lelkészeket, hanem teológusokat képeznek. Én viszont
nagyon élveztem, megerõsítettek hitemben ezek az évek. Lehetõségem volt,
hogy az országot bejárjam, megismerjem a magyar közösségek életét. Három
éven keresztül az Evangélikus Teológus Otthon igazgatójának munkatársa
lehettem. Diplomamunkámat Poncius Pilátus életérõl, és Jézus perében betöltött
szerepérõl írtam. 1998. július 19-én Pápán volt a lelkészavatásom. Nagyon
nehéz kiemelni valakit is a tanáraim közül, mivel a maga területén minden
professzor kitûnõ volt, akikkel találkoztam, akiktõl tanulhattam. Az érdeklõdési
köröm miatt viszont legnagyobb hatással rám dr. Cserháti Sándor, az újszövetségi
tanszék, és dr. Szentpétery Péter, a vallástudományi tanszék professzora
volt.
– 1998 és 2000 nyara között segédlelkészként
szolgált Sopronban. Mit jelentett ez a két év?
– D. Szebik Imre püspök úr a szentelési beszédében
elmondta, hogy a teológia csak alap a szolgálathoz, de a gyakorlatot még
meg kell szereznünk az életben. A két év alatt nagyon sokat formált rajtam
az Isten. Meg kellett tanulnom, hogy mi az igazi szolgálat, s hogy egy
gyülekezet vezetésében nagyon sok területre kell egyszerre figyelni. Meg
kellett tanulnom együttdolgozni a mun- katársakkal, és a világi emberekkel.
Azt is megértettem, hogy a fiatalos lendületet, buzgóságot jó irányba kell
terelni, nem kell mindenáron lázadozni a hagyományok, az idõsebbek ellen.
– Milyen területeket lát fontosnak a szolgálatban.
– Tulajdonképpen nincs kitüntetett terület, amit
elsõdlegesnek tartanék. A szolgálatot Zügn Tamás vezetõlelkésszel közösen
végezzük, a feladatokat egymás között osztjuk fel. Úgy állapodtunk meg,
hogy a lelkészi hivatal vezetését heti váltásban végezzük. Õ felelõs a
szolgálati beosztásokért, a gyülekezeti és ökumenikus kapcsolatok tartásáért,
a diakóniai munkáért, én pedig az ifjúsági szolgálatokért, a gyülekezeti
lap szerkesztéséért és a gyülekezet történetének további kutatásáért.
– A soproni gyülekezet életében az eddigi legfiatalabb
lelkész.
– Úgy érzem, hogy a gyülekezet bizalmába fogadott.
Ezt bizonyítja az is, hogy a közösség nyolcvan százaléka szavazott az én
meghívásomra. A soproni evangélikusok élete az eltelt száz évben rendkívül
zaklatott volt. Át kellett élni egy kitelepítést, többszöri rendszerváltást,
iskoláink államosítását, majd visszaszerzését, de sikerült talpon maradnunk.
Úgy látom, hogy kezd kialakulni egy új lelkiség. Nagy öröm, hogy elindult
ismét a fiatalokkal való foglalkozás. A soproni gyülekezet visszaszerezheti
egykori hírnevét. Ezen szeretnék munkálkodni.
– Hosszú távra tervez?
– A jelenlegi megbízásom három évre szól. De
a szolgálat életfogytig tart. Addig maradok Sopronban, amíg a gyülekezet
is megbízik bennem, amíg hasznosnak látom szolgálatomat.
– Magánélet?
– A menyasszonyomat, Mastalír Mártát – latin-német
szakos tanár a Vas- és Villamosipari Szakközépiskolában – Sopronban ismertem
meg. Sok apró dologból láttuk meg, hogy Isten egymásnak teremtett minket.
Terveink szerint nyáron tartjuk a menyegzõnket.
Merényi Zoltán
|