Rovat: Mi1más
2001. március 13., kedd 01:34
|
Tökgyalu&tőgytraktor
Alkalmazott Művészeti Intézet, péntek este; az első falusi életmódot népszerűsítő parti közel s távol, sorban a reneszánsz és a pink és a szpész-parti folyományaként. Kezdés este hétkor, állítólag, érkezés kilenc után, ergo a főműsorszámról, az avatásról le is maradtunk, sebaj, lovak lovacskáztak, halak halacskáztak, feltehetőleg. Egy halovány kis visszhangot sem hallottam felőle, nem lehetett nagy durranás. Amúgy ígéretes képek fogadnak, teaház vegyes hatásokkal, keleti vizuális alapállásra böffennek rá a balkáni és közép-európai folklór elemek, plusz a nyugati szemét. De az csak a végén. A tornateremben, a kettes számú helyszínen profi cumók szintén, a cserépkályhákból dől a meleg, a falakon mindenfelé zsánerképek a csudálatos népi életből. És menyecskék az orrba, legénykék a szájba. És menyecskék. És legénykék. És menyecskék. És legénykék. És. A két termet összekötő esős-tocsogós térrészen bambuszfáklyák fénye fürdik a sárban, mígnem csak egy arra bandukoló tehén… Míg el nem felejtem, nem sokkal arrább kis csoportunk performál a fúziós etno-folk világzenei káoszba őrült mercedes-riasztós csujogatóst, vagy bármi mást, tetszésekneknek és ízléseknek megfelelőst. Ennek persze valaki biztosan nagyon nem örült. De a dj, vagy lemezlovas, megint követve az ízlést. Be volt ígérve egy, aki, illeszkedve ízlésemhez, és birtokolva jóérzéseim többségét, főképpen törtritmusú, valamint dob és basszus zenéket hozott volna, de: ehhez képest valami közeli kettőszáz lélekszámú faluból importáltak valakit, legalábbis kizárólag valami hasonlóval sikerült magyarázni a tökéletesen tökéletlen felhozatalt, valamint, ez még helyén valónak is tűnt, és elfogadhatónak, nézvést az apropóra. Nem gondolkoztunk jobbára, igazodva az elvárásokhoz, Vincent Black Shadowsok vannak a tulajdonunkban, olvastuk az arcába a meghökkent toalettfalnak szorított alanynak, de nem hatott, látszólag, mostantól más dj kever, hebegte, hagytuk. Kevesen voltunk benn, még kevesevebben kinn, úgyhogy elsuhantunk a furcsa és nem kívánatos turbulenciák felett, amelyek minden alkalommal természetszerűleg adódnak, és én, a villanypásztor, meg a lokális tűzoltóparancsnoknő átadtuk magunkat a maradék élvezeteknek, úgy mint a. De mit keresett ott az a sok hetykebajszú legény, és mit csinált az a sok menyecske. Mit akart tőlem az a tehén? |