|
A Vidám Színpad vendégjátéka Sopronban Müller Péter: Szomorú vasárnap
Müller Péter: Szomorú vasárnap - kamaramusical 
 Ha a Vidám Színpad vendégjátékának jegyárait átszámítjuk, Seress Rezső korában biztosan kitelt volna belőle a Kulacs vagy a Kispipa vendéglőben egy kiadós, "krúdys" ebéd, de talán még ma is ki lehetne fizetni a "cehhet" belőle. "Megérte-e" belépni ebbe a közös játékba? Közben élőzene szól. Képzeljük magunk elé: talán ma Presser Gábor ülne a zongoránál, és valami egészen mást játszana! Talán lenne a közelben egy pincér, talán minden ugyanolyan lenne, talán valami egészen más. Hiszen ez a dolgok rendje. Lehet, hogy egy Bécs környéki vendéglőben szólna ugyanaz a zene wiener-snicli mellé, lehet, hogy ott gyűlnének naponta számoltan a valuta pénzhalmok a párna alatt.  A művészetnek nagyon sok célja és megjelenési formája lehet, és az értékeket az idő - sokan elfelejtik ezt manapság - átrendezi. Ki gondolta volna például az említett jó hangulatú kisvendéglők közönségéből, hogy a világhírű slágerek szerzője ül naponta a zongoránál? Ki sejthette, hogy az alázatos és kiszolgáltatott zenész valójában takintélyes vagyon tulajdonosa, csakhogy ő nem mozdul ki a közvetlen környezetéből, hogy ezt egyáltalán tulajdonába vegye? Hogy "hosszában van tériszonya", ahogyan a főszereplő mondja a darabban. A Vidám Színpad három művésze, a zenei közreműködővel együtt ezt a történetet, ennek mindennaposított változatát próbálják estéről estére hihetően a nagyérdemű elé vinni. A kísérlet olyan sikeres, hogy a leghétköznapibb dolgok is jelentést nyernek.  Már olyan sok "játék a játékban"-t láttunk, de soha ilyen sematikus szöveggel. Nem ez tehát a siker titka. Dalok és próza egyaránt mindennapi, de az a három ember a személyes színpadi varázserőt bírva mindezt hihetővé teszi. A kis-nagyember tragédiáját, akit az élet nagybetűs, túl gyors fordulatai felőröltek, minden változástól tartóvá "neveltek". Olyannyira sikerült ez, hogy már a legkedvezőbb lehetőség sem győz a depresszión, a félelmeken, és az egyetlen, az utolsó kiút egy ablakon át vezet. Sok apró fogással, az átélt élmények bizonyosságával lép a nézők elé ez a három nagyszerű színész. Hadd kockáztassam meg: legyenek bármilyen ismerősek és fülbemászóak Seress Rezső dallamai, mégsem ez, mégsem a musical-jellegnek nevezett sláger-dallamok adják a darab értékét, hanem a tapasztalatok átadása: a sok rossz között élés különleges alkalmazkodást, magába zárkózást vált ki az emberek többségéből.  Ez olyan este volt, amit semmi nem tudott megváltoztatni: sem a piszkos színpad, sem a kabát alól kilógó adó antennája, sőt még a Liliomfiból - ki tudja eddig hol rejtezett - utolsó, leszálló tyúktoll, melyet még ez a három "edzett" színész is meglepve fogadott. Minden ünnepre ugyanis fel kell készülni. A nézők részéről ez sikerült, úgy látszik, másutt vannak még problémák... - DI - |