|
A színház játékosai
A színház játékosai
A Színház világnapja alkalmából az
Oktatási Minisztérium országos diákszínjátszó
fesztivált szervezett Játsszunk színházat!
címmel. A résztvevő csapatok tudásukat és
tehetségüket a rögtönzés művészetében
mérték össze. Hetekkel korábban lezajlottak az
elődöntők az ország különböző
részeiben, s a mai nappal elérkezett a döntő
pillanata...
Délelőtt 10-kor az öt csapat húzott egy -
nem annyira közismert - magyar alkotást (a darabok címeit
másfél héttel ezelőtt nyilvánosságra
hozták), egy aktuális újságcikket, egy rendező
nevét - aki segíti munkájukat, valamint megkapták
a kötelező kellékeket (ezek: egy vontatókötél,
egy labda, egy zászló, néhány színes
ruha). Csupán pár óra állt rendelkezésünkre
- villámgyorsan közeledett az esti előadás pillanata.
A kelenföldi Szakszervezeti Művelődési Ház
szép lassan megtelt izgatott emberekkel, akik az ország különböző
területéről érkeztek, hogy szorítsanak
társaiknak. Legtöbben terrmészetesen a pestiek voltak,
de körülnézve a nézőtéren láttam
néhány ismerős soproni arcot....
Először a pesti Vörösmarty Gimnázium csapata
mutatatta be Vörösmarty: Csongor és Tünde című
darabjának táncos feldolgozását. Aztán
a debreceni Adyák mutatták be Csiky Gergely: Nagymama című
művét, majd a Tatabányáról érkezett
Arany 10 mevű csapat fűszerezte Szigligeti: Liliomfi című
darabját egy, a kémműholdakról szóló
újságcikkel. Előadásuk elismerésül
kivívta a közönségdíjat. A rövid szünet
után városunk csapata lépett a színpadra, s
habár Kocsis Zoltán (Széchenyi István Gimnázium)
és Tompa Ádám (Berzsenyi Dániel Evangélikus
Gimnázium, Líceum) neve már önmagában
biztosíték egy jó produkcióra, mégis
lélegzetvisszafojtva és izgatottan figyeltük, hogyan
kombinálják Szép Ernő: Vőlegény
című írását azzal a hírrel, mely
szerint a katonák között sok a drogfüggő.
A szépen kidolgozott drámai jelenetekből álló
- és néhány, csak a soproni nézők által
érhető poénnal megspékelt - darab rendezését
Salamon Suba László segítette. Molnár Ferenc:
Játék a kastélyban és a csecsenföldi merényletekről
szóló egyveleget pedig a mezőkovácsháziak
előadásában láthattuk.
Végül a zsűri visszavonult, mi meg szorongva vártuk,
hogy mi lesz a végeredmény - ugyanis mind az öt produkció
nagyszerű volt a maga nemében...
Eljött a nagy pillanat. Nemcsak a nézők számára,
hanem annak a tizenegynéhány embernek is, akik egymás
nyakába borulva sírtak a boldogságtól. Ugyanis
a legjobb férfi színésznek járó díj
mellett (birtokosa Tompa Ádám) a széchenyisekből
és berzsenyisekből álló csapat az első
helyezésért járó serleget is átvehette.
Bebizonyították: ebben az évben ők a színház
legjobb játékosai.
Bacsárdi László
Budapest, 2001. március 26.
|