|
König Róbert, Szentirmai Zoltán - névsor szerint
Térképes figyelmesség így idegenforgalmi szezon előtt
König Róbert, Szentirmai Zoltán - névsor szerint
Mindjárt folytatom is ott, ahol a címben elkezdtem, tehát: névsor szerint. Leginkább "megosztott elsőként említést" érdemelnének ugyanis alkotott műveik alapján.
Aki nem tudja, hol van Szombathelyen a Hollán Ernő utca, viszont megkérdezik tőle, legjobb, ha előre felkészülvén térképet hord magánál. (Akár többet is, hátha nagy szívességet tud tenni azzal, ha odaajándékozza a tájékozatlan idegennek.) Olyan ez, mint az az apró emberi gondosság, amit egynémely polgártársunk előrelátásból, jóindulatból gyakorol: bár autóbuszbérlete van, tart egy-két autóbuszjegyet is magánál - leggyakrabban éppen a bérlettok hátuljában -, hátha valakinek hirtelen szüksége lesz rá, és akkor ő tud adni.
Tehát: aki nem tudja, hol van Szombathelyen (például) a Hollán Ernő utca, de valaki elkalauzolja odáig, például a főiskola körüli, vagy a székesegyház előtti autóparkolóból - nos, akkor már egészen közel ér a Savaria Tourist Galériához. Ott, ebben a kedves-modern (tényleg így van, bármilyen szokatlanul hangzik is a szókapcsolás) miliőben tekintheti meg König Róbert grafikusművész és Szentirmai Zoltán szobrászművész kiállítását. Emlékbe meg is vásárolhat 300,- forintért egy kézbe illő albumot Szentirmai úr alkotásairól - hiszen a köztéri szobrok, természetesen, itt nem kerülhettek a néző elé; legalább fényképről tájékozódhat az érdeklődő az itt kiállított művek igazi léptékéről, illetve arról, hol mindenhol találkozhat a szentendrei illetőségű művész munkásságának képviselőivel.
A termékeny alkotó mélyre nyúl a szimbólumok rejtekébe. A mitológia, más hitvilágok, örökbecsű történelmi, kultúrtörténeti alapművek ihletik. Ezek háromdimenziós megtestesítésével mutatja meg saját személyisége gazdagságát, s ad elgondolkodtató "felkiáltójeleket" a nézőnek saját világlátása még mélyebben átgondolásához, zavaros pontjainak tisztára csiszolásához, netán tájékozottságbeli hiányosságainak önművelő pótlásához. Rám gyakorolt hatása ugyanolyan elementáris, mint Karátson Gábor könyvillusztráció-együttese, mely Goethe Faustjától ihletve öltött képi testet. Szobrai anyagukban összetettek (kő, fa, fém komponálása), kisplasztikái a művész életútjára is rálátást adnak, kezdve az egészen koraiakkal, a hetvenes évekből. Nagyon remélem, hogy akik megtekintették ezen, a hagyományok kereteit nagymértékben kitágító kompozíciókat, gazdagabban fekszenek le, s gazdagabban kelnek fel, méltóságteljesebbnek, emelkedettebb rendeltetésűnek érzik AZ EMBERT, mint eladdig, azaz: amíg nem sikerült találkozniuk Szentirmai Zoltán munkásságának egyetlen darabjával sem.
Akárhogy is nézzük, a szobrok azok, melyek "odanyúlnak" az emberhez, amikor a kiállítás terébe belép, s kisugárzásuk a figyelmet magukhoz láncolja. A fal, a függőleges sík "terep" csak azután kerülhet sorra. Amint azonban sorra kerül, s most már a képek, König Róbert grafikusművész alkotásai előtt lépdelünk végig, hosszasan megállva mindegyiknél, s közelebbről, távolabbról, jobbról, balról nézegetjük, "vesézgetjük" őket - beszív e mesterséges tér, leláncolja figyelmünk minden kis szemcséjét, s a gondolatok, emlékek, felsóvárgó vágyak, régi fantáziálások úgy tolulnak fel bennünk, mintha telepátiás, gondolatátviteli erővel valaki hirtelen arra serkentene minket: gondoljunk át újra, mégegyszer mindent, de mindent eddigi életünkből; emlékeinket, tanulmányainkat, jó és rossz tetteinket, szándékainkat, azután "nyissunk", s elemezzük végig mindezt közösségünk, az emberiség tekintetében is, végig a történelmen...
Kiváló idea a két művész alkotásainak egy környezetbe helyezése. Átfogóan gondolkodik mindkettő a világról, s hasonlóak a mélységek is, amelyeket megragadnak. König Róbert sem egyoldalúan bánik a képzőművészet adta lehetőségekkel: tusfestés, pasztell, fametszet, linómetszet... Sok-sok apró rejtek lapul képein, s amint hosszasabban mélyedünk el a kereteken belülre szorított kicsi világokban, úgy "ugranak elő" e zugocskákból az odafogalmazott újabb és újabb értékes mondanivalók. Egy odaírt szó egész történelmi kort zúdít ránk. Egy dísz, egy tekintet, egy ágaskodó ló, egy táj... mind elsüvít velünk szerte, a világba - időben, térben egyaránt. Ahogy Arany János "Edward királyának" szolgái szétszáguldanak, ország szerint, tova, úgy teszünk mi is, gondolatban, a képeket szemlélve. Milyen jó lenne lapozgatni, kötetbe vagy prospektusba fogva otthon tartani e sok hatást!
A galériából kilépve szinte idegen volt a hideg-tavaszi Szombathely képe... Világot teremtett körém König Róbert és Szentirmai Zoltán kiállítása.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|