|
Miért éppen akkor ünneplünk?
Napfordulós és hőingásos elv a naptárban - és annak
kultúrtörténeti vonatkozásai
Miért éppen akkor ünneplünk?
Naptár. Ki tud sokat a naptárról? Egészen biztos vagyok abban, hogy vannak
emberek, akik hobbiból megtanulták az egész naptárt névnapostól. Abban is biztos
vagyok, hogy a naptár történelmi alakulásáról, reformjairól is tudna egy s mást
mondani például egy történelem szakos hallgató, illetve tanár. Igazán
különös, érdekes tényekkel és összefüggésekkel azonban Barna Tibor
néprajzkutató tud szolgálni a naptárral kapcsolatban!
Tudták Önök például, hogy ma használt naptárunk "keverék", melyben a
napfordulós és hőingásos elv mint két alappillér ötvöződik - nem mondhatni, hogy
tökéletes végeredményt alkotván? Én bizony nem tudtam. Nos, "nézzünk csak a
körmére" ennek a hosszútávú időjelzőnek, aminek alapján már átléptük a
csillagászati tavasz határpontját, s aminek "diktálására" nemsoká asztalunkra
tesszük a finom sonkát és főtt tojást!
Különböző alapelvek szerint működik a naptár: a hőmérséklet ingása az év
folyamán, a Nap látszólagos pályája szintén az év folyamán s a holdciklusok
ritmusa. (A mohamedán naptár például ez utóbbi szerint tartja nyilván az idő
múlását. Náluk az év mindig tizenkét holdciklusból áll.)
A naptár, amit használunk, eléggé kuszának tűnik. A legtöbb gondot talán az
okozza, hogy a hónapok és a napok nincsenek egymással szinkronban, hiszen egyik
hónap 31 napos, a másik harminc, a február pedig még rövidebb. Sokkal nagyobb
probléma, hogy az ünneprendet és a naptár tagolását egymástól eltérő elvek
szabályozzák. A naptár tagolásának (hónapokra osztásának) rendje a holdciklus
számontartásából származik. Érvényesül azonban benne - igaz, rejtve - a
hőingásos elv is. Minden harmadik hónap idusával (közepe) kezdődik a
hőmérsékleti szélső- és középértékek néhány napos sávja. Például januárban az
idus és a "pálforduló" között van a hőmérsékleti negatív szélsőérték. (Nem
véletlen, hogy Pál megtérését épp egy ilyen időszakra helyezte annak idején a
népi vallásos hagyomány és az Egyház...) Nyáron és ősszel-tavasszal ugyanez a
helyzet. Április közepe és huszonvalahanyadika között van a tavaszi középérték;
a hőmérsékleti maximum július közepe és huszonvalahanyadika közé esik; az őszi
középérték pedig október közepe és Lukács között van körülbelül. Ez
természetesen nem minden évben érvényesül pontosan; több év átlagában működik.
A hőmérsékleti ingás is, a Nap pályája is adta magát, hogy egy
szimbolikus gondolkodás vezérfonala legyen.
Az idő múlásának a hőmérséklet változásai szerinti számontartása a
vándor népekre volt jellemző. Mivel nem ugyanott köszöntött rájuk a tavasz, s
télen sem feltétlenül tartózkodtak azonos helyen minden évben, nem
alkalmazhatták a letelepedett népek - eufráteszi kultúrkör - jól bevált
módszerét, a csillagok állásának megfigyelését és feljegyzését, illetve a Nap
keltének, nyugtának figyelemmel kísérését (egy adott helyhez, hegyhez,
terepponthoz stb. viszonyítva) s annak nyilvántartását. Ezért folyamodtak a
hőmérsékleti megfigyelésekhez - hiszen az éghajlat rendje nagyobb térségben
alakul közel hasonlóan. Természetesen a napfordulókat, illetve a
napéjegyenlőségeket ők is ismerték és nyilvántartották. Ezek fontos tájékozódási
pontok voltak számukra az időben.
A hőingásos elv szerinti időjegyzés eltolódik, ha az óceáni éghajlatú
vidéken vagyunk, illetve, ha a sztyeppéken, a Volga környékén. A kelta vidéken,
ahol az óceán miatt a hőingás kisebb - a napéjegyenlőség-napfordulóknál jóval
kijjebb tolódik. A nyári leghosszabb nap: június 21. A kelta vidéken, ahol az
óceán miatt a hőingás kisebb, a hőmérsékleti maximum nem július idusa környékén
van, mint a mi sávunkban, hanem kitolódik egészen július vége-augusztus elejéig.
Ezért a hőmérsékleti szélsőértékek hozzávetőlegesen pontos időpontja a
keltáknál: augusztus 1., november 1. - a Haloween, Halottak napja ünnepei(!) -,
február 1. és május 1. A sztyeppéken, ahol nem érvényesül az óceán hatalmas
víztömegének éghajlatmódosító hatása, a föld, a talaj tehát könnyebben
felmelegszik és könnyebben lehűl - a hőmérsékleti szélsőértékek közelebb követik
az évnek a Nap járása szerinti négy sarokpontját: tavaszi napéjegyenlőség, nyári
napforduló (leghosszabb nappal), őszi napéjegyenlőség, téli napforduló
(legrövidebb nappal). A hőingásos elv szerint hasonló övek tehát a
hosszúsági körök sávjaihoz idomulnak nagyjából.
A naptár jelenleg használatos rendje a mi sávunk - a Skandináviától Itáliáig
(hozzávetőlegesen észak-déli irányban) húzódó terület - évezredes
megfigyeléseire alapozódva rögzült le. A görög-római civilizáció ugyanis ebben
az övezetben alakult ki, s mai kultúránk, civilizációnk, mint tudjuk, a
görög-római kultúrán alapszik.
Az ünnepek a hőingásos elvhez igazodó időpontok környékén
tömörülnek!! A latinok azért őrizték meg ezt a rendet, mert - bár maguk igen
korán letelepedtek, azaz nem folytattak vándorló gazdálkodást - igen sokáig
vándor népek vették őket körül, másrészt: az átállás a nap járása szerinti
"gondolkodásra" rendkívül lassú folyamatnak bizonyult... és talán meg sem
valósult igazán...
Az eufráteszi kultúrkör éghajlati övén még kisebb az időbeli eltérés a Nap
járása szerinti, illetve a hőingásos elv szerinti évi négy sarokpont között, s
mivel e népek (sumérok, babiloniak, akkádok stb.) már igen korán letelepedtek,
természetes, hogy könnyebb és nyilvánvalóbb volt számukra a Nap évi járása
szerint nyomon követni az idő múlását - ezáltal ünnepeik a napfordulók-
napéjegyenlőségek időpontjaira, vagy azok közvetlen közelébe rögzültek le. (A
rómaiaknak egyébként szintén megvoltak azon - az idő "beazonosítását" (is)
szolgáló - ünnepeik, melyeket a Nap járása szerint időzítettek.)
Nézzünk most néhány ünnepet. A kiemelkedő tavaszi zsidó ünnep a Pészach. Ez
is, a mohamedánok szintén tavaszra eső nagy ünnepe is a holdnaptárhoz igazodik.
A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte időköréről van szó jelen esetben. A
teljességet jelképező ünnep (a tavasz eljötte, a természet újjáéledése felett
érzett öröm kifejeződése) tehát kettős meghatározottságú ünnep. Időpontja (a
tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap) is
elárulja, hogy - jelentős bővüléssel ugyan, de - ebből a hagyományból származik
a Húsvét!
Amikor a Római Birodalom a kereszténységet már elfogadja, majd államvallássá
is teszi, átveszi azt a naptárat, ami zsidó közvetítéssel a közel-keleti
hagyomány továbbadása. E naptár pedig a napfordulók számontartásához áll
közelebb. /Karácsony - az újjászülető Nap időpontja - például így válik Krisztus
születése napjává./ Tehát megerősödik az a rend, hogy az ünnepek immár
végérvényesen a napéjegyenlőség-napforduló szerinti elvet követik.
Lukács volt az, aki úgy datálta Krisztus életének eseményeit, hogy Mária a
hatodik hónapban fogant. Március 25-e tehát Jézus fogantatásának ünnepe. Így
azután kilenc hónapra rá karácsonykor ünnepeljük a születésnapját. Ez nem azt
jelenti, hogy Jézus valóban akkor született volna, mert hiszen az a
csillagászati jelenség, a bolygóegyüttállás, amelyik az ő születése idején volt,
az már a téli napfordulónál korábban végetért... Tehát a pontos dátumozást nem
tudjuk, az ünnepek SZIMBOLIZMUSA az igazán érdekes. A naptár minden
népnél erkölcsi világképet hordozott. Nem pusztán időtagolás volt és egyszerű
eszköz, mint manapság, amikor előveszem a naptáramat, s csak arra használom,
hogy megnézzem, hanyadika van, mikor lesz pl. egy adott program. Régen az
ünnepek tartalmának megjelölése mellett a naptári napoknak az évkörbeli, a
hónapbeli és a kisciklus-beli helye (azért kell így megnevezni, s nem egyszerűen
csak "hetet" mondani, mert nem mindenütt a hét napból álló "hét" volt a
kisciklus) is hordozott egy erkölcsi értelmet.
Most már képesek vagyunk átlátni, miért is okozott igazán problémát a
naptári "fúzió", azaz: a hőingásos és napfordulós elv szerinti idő-nyilvántartás
összeötvözése! Azért, mert azon kezdet-, "teljesség"- vagy éppen befejezésjelölő
ünnepek, amelyek a napfordulós évrendben értelemszerűen időszakkezdést jelölnek,
illetve a napforduló szerinti ciklusok középidejére vagy végére datálódnak,
azonnal értelmüket (inkább, persze, időbeni "helyüket") vesztik, ha a hőingásos
hónaprendet tartjuk nyilván. Ha, mondjuk, karácsonnyal, vagy Gyümölcsoltóval
kezdődne egy napfordulós idő - mely rendszer bevezetésére egyébként a
középkorban történt kísérlet(!) -, akkor az élet szakaszainak kezdetéről,
csúcspontjáról és végéről megemlékező ünnepek megfelelnének a mi éghajlatunkon a
hőingásos minimumok és maximumok rendszerének, azaz az éghajlat diktálta
természetes ritmusnak.
Nem gondoljuk végig, mert egyrészt már nagyon hozzászoktunk a jelenlegi
naptár használatához, másrészt a mindennapokban nem ezen járnak a gondolataink,
de ez óriási törést jelent - nemcsak lélektanilag, hanem kultúrtörténetileg is!
Ha azok az ünnepek, amelyek kezdetet jelölnek (életkezdetet, valamilyen
minőségnek a kezdetét), mégsem naptári egységek elejével esnek egybe, hanem
azoknak a végére kerülnek - azaz ahogyan jelenleg is van (gondoljunk csak a
karácsonyra, Krisztus születésének, élete kezdetének ünnepére, ami
hónap-háromnegyednél van...) -, akkor ezzel a kezdet, a növekedés gondolatát
szétszakítjuk. Egyfajta természettől fogva érvényesülő naptári ciklus
megszakításáról van szó! Közvetettnek és erőltetettnek tűnik talán a gondolat,
de nagyon nem véletlen, hogy miért hívjuk például a művi vetélést
terhesség-megszakításnak. Nagyon szorosan összefügg a kettő. Európai kultúránk
részben e miatt a naptári fúzió miatt távolodott el a természeti,
természet-törvényi alapelvektől. A naptár mint erkölcsi világképp
modellje - elhomályosult; eléggé nehezen érthető, bonyolult, majdnemhogy
életidegen valamivé vált, amit időről időre meg akartak reformálni, csak a
következetlenségen ez újból és újból elbukott. Néhány száz évig Európában
bizonytalanság volt, hogy az esztendő alatt karácsonnyal kezdődő évet kell-e
érteni, vagy olyan évet, ami szilveszterrel ért véget, azaz olyat, mint
amilyennek most értelmezzük. Egyszerűbbnek tűnt azután a hónaphatárokat
megtartani, mint látszólag(!) "pusztán egy vagy két ünnep miatt" a napfordulós
elvre áttérni - vagy ha úgy tetszik, VISSZATÉRNI, attól függően, hogy a
közel-keleti társadalmak, vagy a vándorló népek hagyományát, illetve:
éghajlatunkon az élet természetesen érvényesülő rendjét tekintjük
kiindulópontnak.
Barna Tibor néprajzkutató figyelemreméltó és kétségtelenül helytálló
megállapításain elgondolkozván kérdés merült fel bennem: a globalizáció máris
jelenlévő valósága, illetve a naptárnak a hőingásos elvet (azaz hosszúsági
köröket, illetve éghajlat-egységeket) jobban követő esetleges megreformálása
mint kívánatos valami között tátongó szakadék kérdése... A nagy távolságokat
légi úton, néhány óra leforgása alatt megtevő kereskedők, politikusok, sportolók
stb. már így is jócskán megterhelik természetes életritmusukat (mely,
kétségtelen, állandó lakóhelyük szerinti éghajlati adottságaiknak megfelelő
működésre állt be) az időeltolódás kényszerű elviselésével (amikor X helyre
odaérnek, ott "újból" egy reggel kezdődik - vagy éppen: legéberebb, legaktívabb
periódusukban vannak, miközben ott éppen mindenki nyugovóra tér, ők pedig
álmatlanul hánykolódnak ágyukban mindaddig, amíg át nem állnak arra a
ritmusra)... Hogyan lehetne "a mai, felgyorsult világban" még azt is nyomon
követni, melyik hosszúsági sávban, melyik nagy éghajlati egységben mikor van
jelentőségteljes természeti nap, ünnep... Hiszen országonként már így is - igaz,
társadalom-történeti meghatározottsággal - megtartják a fontos ünnepeket...
Alaposan elgondolkodtatott a néprajzkutató, és miközben a mai állapotokhoz
vezető folyamatot elemző minden szavával egyetértek, sajnos, azt kell mondanom:
a Föld népsűrűségét, lakottságát vészesen lecsökkentő nagy katasztrófának
kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy a hőingásos elv helyről helyre be tudja
tölteni naptár-meghatározó szerepét. Véleményem szerint - bár igaz, hogy
erkölcsi állapotunk világszerte nem áll a magaslaton, annak magasabb nívóra
emelését nem a naptár segítségével kellene helyreállítani, bármennyire is igaz,
hogy a naptár életidegensége is(!) közrejátszott abban, hogy az etikus
magatartásformák "finoman szólva" nem uralkodók manapság...
Önök mit gondolnak erről, kedves Olvasóim? Hosszúsági körök, éghajlati
egységek szerint jó lenne természet-alapú ünnepeket bevezetni?
Véleményem szerint egy ilyen, talán, már van nekünk. A május elseje, ami
kezdet is, hónap-kezdet, illetve egyben a melegedő időjárás beköszöntének
körülbelüli jelzése, s az emberek is így állnak hozzá, kimennek a szabadba,
majálisozni... (Bár, sajnos, ha visszagondolnak az elmúlt évek meteorológiai
furcsaságaira - nemegyszer havazott, illetve igen hűvös volt ezen a napon.)
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP Stúdió
támogatásával készülnek.
|