|
Egy Trianon utáni 'köztes' esztendő - mai rálátással
Régen volt, hogy is volt? A történelemnek nincs alibije.
Egy Trianon utáni 'köztes' esztendő - mai rálátással
Kezembe került 'A Pesti Hírlap 1928. évi Nagynaptára'. (1928-ban pl. Romain Gary 14 éves volt. Az ő Lady L.-jében - és még hány író hány regényében a világirodalom nagy folyamában - a rögeszme és az ember, az ábránd és az élet harcol. Fiatalként, saját bőrén érezhette az akkori "történelem" - azaz napi politika - rögeszméinek kicsírázását, majd uralomra törését. Amikor ő már bizonyára rágyújtott első "férfias" cigarettájára, Trianon és következményei, tudjuk, hány évesek voltak..., Lenin nem élt már, Sztálin és Hitler pedig javában "csíráztatta" eszméit, a "semmibe rohanó rögeszméket" - ahogyan Dániel Anna a Romain Gary-regények témáiról írja. Petőfi nem véletlenül nem idilli életképekre "szakosodott" annak idején. Éppen így nem csodálható, hogy például Gary miért olyan regényeket írt, amilyeneket. /Itt természetesen kiemelhetnénk más tollforgatót is... de a mai rohanó világban ezen író karcsúbb kötetei talán jobban forgathatók.../ "Minél sivárabb, irgalmatlanabb, eszelősebb a világ, annál görcsösebb akarattal harcol Gary egy-egy alakja az elérhető szépségért, a szeretetért, vagy legalább a megértő szánalomért. Valójában erről, az emberhez méltó élet lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről szól valamennyi könyve. ... A semmibe rohanó rögeszméket, az önmaguk erejébe merült álmodozókat, a könyörtelenségbe átcsapó szenvedélyes jószándékot, az ideológiai és erkölcsi halálugrásokat kevés mai író ábrázolja oly telibe találó gúnnyal, mint Gary. Gyötrelmes kételyei harcolnak humanizmusával, valóságszeretetével..." /Dániel Anna/ )
Nos, eme korszak e "köztes" esztendejében (mely korszak végéről nemigen volt sejtésük az akkor élőknek, de érzékelték átmenetiségét éppen úgy, ahogyan most, mi érzékeljük, hogy 1989-cel kezdődő éveink átmenetiek valahonnan valahová), amikor MÉG a nagy gazdasági világválság nem tört rá a világra - miről írt a Pesti Hírlap Nagynaptára? Mindjárt az elején az elmúlt - 1927-es - év politikai eseményeiről. "A magyar külpolitikának legnagyobb, és az ország jövője szempontjából legfontosabb eseménye az olasz-magyar barátsági szerződés, amelyet áprilisi római útja alatt kötött meg Bethlen István miniszterelnök Mussolini olasz miniszterelnökkel."
1927 cserkészéletéről is bőséges beszámolót kapunk. "A május 22-i cserkésznap bemutatta a fővárosi cserkészeknek a múlt év óta történt fejlődését. Színhelye a ferencvárosi versenypálya volt, s azon az ország cserkészeinek kb. 24000-es létszámából 3500 budapesti cserkész tartott felvonulást. Felvonulás után bemutatták a tábori életet. Táborépítés, hídverés, főzés, különféle gyakorlatok, vidám játékok és komoly versenyek követik egymást. A szemlét végül az Irredentakép fejezte be, mely feledhetetlen bizonyságot adott a magyar cserkészet hazafias irányáról. A kép Csonka-Magyarországot ábrázolta úgy, hogy a kirajzolt országhatáron végig cserkészfiúk állottak mereven, mint a trianoni cövekek, és megjelenítették a szomorú valóságot. Néma csendben, megdöbbenve nézte a közönség a kicsiny ország képét, miközben a zenekarok a magyar Hiszekegyet játszották. Ennek végén azonban mint a vihar zúgott fel 3500 cserkész torkából a 'Nem, nem soha!', s a felhangzó hosszú kürtjelre előbb megingott, azután mindenütt megmozdult a határvonal. Egyre tágult, mintha láthatatlan belső erő feszítené, s a határokat jelző cserkészek egyszerre csak harsány kiáltással egységes rohamra indultak, s a következő percben már minden cserkész új vonalon állott. Ez az új vonal pedig az ország régi határait mutatta, és Nagy-Magyarország képét állította elénk. Ércfal határolta, mely a mi kedves gyermekeink élő testéből képződött. Jelképe a cserkészek legelső s legszentebb céljának. Ezt a cserkésznapot soha nem fogja feledni, aki látta. De hiszen minden cserkésznap egy-egy bizonysága a magyar cserkészek lobogó hazaszeretetének..."
Mostanság is annyira óhajtunk valamit, mégpedig az Európai Unióhoz való csatlakozást. Biztos vagyok benne, hogy tíz évvel ezelőtt senki, de senki magyar ember nem gondolta, hogy 2000-ben, de bizony, még 2001-ben és nagyon valószínűleg 2002-ben (lesz stb. is?) sem leszünk az EU tagországa... A történelemnek nincs alibije. Formálóinak sem. Végzetük eléri őket. Napjainkban éppen Szlobodan Milosevicsnél kopogtatott az igazság.
1928. átmeneti esztendő volt, nyáron a IX. Amszterdami Olimpiával, amelyre éppen annyira készült a világ, ahogyan a mostaniakra szoktunk - de már gondolkodott Hitler, s uralkodott Sztálin. Őt a "Korunk hősei" címszóval felsorolt képes kis életrajzoknak mindjárt az elsői közt ott találjuk a Nagynaptárban. "Stalin, származására nézve georgiai paraszt, az orosz szovjet elnöke, Lenin utóda a diktátori székben. Már Lenin életében is igen nagy befolyása volt mint az orosz kommunista párt titkárának. Az ő kezében futottak össze a nagy kommunista szervezetek szálai. Diktátorrá választását éles pártharcok előzték meg, melyek kevés híján megrendítették az egész bolsevista uralom alapjait; a régi vezérek, főleg Trockij és Zinovjev, hevesen küzdöttek az új diktátor ellen, Stalinnak azonban sikerült elhallgattatni ellenfeleit, kiszorítani őket a párt vezetéséből, és megszilárdítani a maga uralmát. Ma már ugyanolyan hatalmat gyakorol, mint elődje, Lenin."
Nem tagadom, meglódultak gondolataim. Vajon köztünk él-e már, készülődik-e, tevékeny-e, "nyüzsög-e" már az eljövendő évek Mussolinije, "Stalinja", Hitlere? Milyen majdan jól fogadott nézetrendszert építget nekünk csalinak, s vajon hányan fogjuk igenelni igazát, azaz: hinni neki?
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|