CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. április 03., kedd 20:06


Színes Sopron

Színes Sopron

Huszadik századunk egyik nagy tanítómestere, Pogány Frigyes építész professzor feledhetetlen egyetemi előadásait gyakran emlegette, hogy Európa minden fontos városának megvan a maga sajátos, utánozhatatlan alapszíne. Más Párizs házainak alaptónusa, más Rómáé és megint más Londoné. Szavait igazán csak akkor értettem meg, amikor személyesen is eljutottam ezekbe a városokba.
De lehetett-e egykor a magyar történeti városoknak is egymástól jól megkülönböztethető, sajátos színe? Askercz Éva "Sopron Anno…'" című gyönyörű albumát lapozva döbbentem rá, hogy egykor Sopronnak is volt jellegzetes színe, mégpedig a rákosi mészkőre hasonlító, elegáns papírsárga. Mindezek a Magyar Tudományos Akadémia Színelméleti Albizottsága és a Szín és Fény Nemzetközi Alapítvány által 2001. január 16-án szervezett egész napos ülésén jutottak eszembe, melyet "Színes Magyarország" címmel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Oktatói Klubjában tartottak meg.
Az előadók között a színdinamika tudományának legismertebb tudósai szerepeltek, akik a színelmélet szinte minden fontos kérdését megvitatták. Magam a műemlékek színezéséről beszéltem: előadásomat soproni színes házak fotóival illusztráltam. Az első képek a háború utáni években készültek: a város utcáin alig jártak emberek, a mai Vasaló-ház helyén hatalmas foghíj éktelenkedett. A város a végtelenségig szürke volt és élettelen. Az ötvenhatos forradalom előtt csupán egyetlen utcát tataroztak: a Kolostor utcában filmet forgattak, és a soproniak nagy örömére a filmgyár emberei sebtében befestették a házak omladozó vakolatait. Hosszú évek után ekkor döbbentek rá először városunk lakói, hogy Sopron bájos, kedves és vonzó: csak a színek hiányoznak.
Az 1960-as években lassan meginduló műemlék helyreállításai során a házak homlokzatát szakszerűen helyreállították és kifestették. Ebben az időben jelentek meg az élénk tónusú műanyag festékek. A kísértés nagy volt: a házakat szinte kivétel nélkül élénk színűre festették. A
Fegyvertár utcai egykori "posta-háznak" a műemlékesek a terveknek megfelelően fekete alapszínt adtak. A soproniak nem tudtak belenyugodni az építészek furcsa választásába. Az épületet sietve kedvesebb színnel festették át.
Ma már tudjuk, hogy a régebbi korok építészeti stílusainak mesterei eltérő módon színezték az épületeket. A román korban ókori római mintára kváderkőből építették a jelentősebb házakat. A gótikában már legfeljebb a házak sarkaira jutott kő: a falazatokat ezért bevakolták: a szegényesnek vélt vakolatokra a megelőző román kor kőburkolat rajzát festették rá. Sopronban számtalan ilyen festésre akadtak rá a művészettörténészek.
A reneszánsz színes virágokkal és alakokkal díszítette a házak külsejét és belsejét. A barokk nálunk, Közép-Európában kedvelte a sárgát - a rosszmájúak szerint a középületeken elrendelt kötelező sárga színnel a császári család bányáinak forgalmát növelték. Handler Nándor 19. században emelt romantikus épületei élénk színűek voltak - bizonyítják ezt a levéltárban őrzött szép homlokzati rajzai. A romantikát felváltó neoreneszánsz elegáns kőszíneket alkalmazott - ilyen színt kapott építésekor a Széchenyi téri kaszinó - a későbbi Művelődési Ház.
A korai modern építészet a villogó fehér nemes vakolatot szerette - a Frankenburg út 6. számú ház mozgalmas fehér felületeit élénk, "tiszta" kék színű ablakkeretek tették még ragyogóbbá.
Ma nagy körültekintéssel színezünk. A házak eredeti színeit a művészettörténészek a falak megkutatásával derítik ki. A feltárt tónusok azonban nem festhetők vissza mindig a felkutatott árnyalatban. A régi házak környezete az idők folyamán megváltozott: ügyelnünk kell tehát a meglévő szomszédok új színeire és fényeire is.
Néhány éve alkalom adódott a Fő téri neoreneszánsz városháza újraszínezésére. A döntésben itt Kronstein Ágoston hatalmas akvarellje segített, melyre a város polgármesterének szobájában találtunk rá. A város első háza a Sopronra jellemző mészkő színt kapta. A korábban gyakran bírált épületet ekkor szerették meg a soproniak - azóta a becses emlék műemléki védelmet is biztosítottuk.
Ma már színes a televízió és színesek a hetilapok: számolnunk kell azzal, hogy az emberek szeme hozzászokott az élénkebb színekhez, ezért megkívánják az élénkebb tónusokat. Természetes dolog tehát, hogy Sopron házai manapság megszínesednek.

WG

Winkler Gábor