|
Telik a Hold
"Az ezüst a Hold fényéből van, és ők az éjszaka urai, a Hold pedig ismeri hatalmuk titkait, így hát félnek is tőle."
Telik a Hold
Ave, Caesar, morituri te salutant. Ugye, hallották már a mondást? Üdv, Caesar, a halálba menők köszöntenek téged. A "morituri" szó jelenti a halálba igyekvőket. Mors, mortis - a halál latinul. Mort pedig regényhős. Terry Pratchett egyik regényének hőse. Ő "a Halál kisinasa". Zöldség? Egetrengető bolondság a könyv? (Aki olvasta, véleményt alkothat róla - egy biztos: a fordító csodateremtő képességének hála, rendkívül szórakoztató.)
Mesefolyam van a Kossuth Rádióban, április nyolcadikáig. Meséket hallgattak évezredeken át minden népnél télidőben, zárt helyre kényszerítő időjárás esetén. Mesékkel kötötték le a másképpen vaduló és önveszélyes kicsinyeket az idősek, felszabadítva így az erejük teljében lévő szülőket a munkának. Különös meséket termett a kelta világ, a ködös mocsarak tájéka! Az irodalom tanít, nevel, szórakoztat - tanultuk ötödik osztályos korunkban. A mesék - legyenek nép ajkán születettek vagy ismert embertől kitaláltak - az irodalom részei. Ma már képeskönyvek, báb- és rajzfilmek, sőt igazi szereplőket mozgató valódi filmek őrzik őket - élvezhetjük tehát tetszésünk szerint e furcsa, sokszor borzongató történeteket.
Érdekes jelensége korunknak, hogy napjainkban még a tizenéves korosztály is "fogyasztója" a meséknek. Tizenöt éves lány, majdnem színötös tanuló, jó körülmények, testvérek, háziállat, harmonikus élettér - s dark fantasy ("sötét fantázia") könyveket istenít. Egyiket már számolatlan sokszor olvasta! "Mesteri regény, tele borzongással, mágiával, a képzelet játékával..." - írja a The Washington Post a könyvről, melynek nemes egyszerűséggel Tündérmese a címe. Szereplők: Gonosz Dolog, Agancsos Lovas, Elfeledett Nép, a Hustings család...
A mai fiatalok közül számosan szeretnek olvasni. Ilyesféle történeteket. Klubokba tömörülnek, hogy fantasy-fanként (fantasy-regény és -történet-rajongó) egy csapatban legyenek, s fantáziajátékot játsszanak, nem kevesen az interneten. Úgy tűnik, minél racionálisabb a világ - lám, már például a szemünk színe, az orrformánk is pontosan "lekáderezett" háttérrel rendelkezik, értsd: az emberi gének teljes feltérképezése, s épül az új, nemzetközi űrállomás... - annál erősebb a személyiség védekezése a "szögletes, nagyon-logikus" ellen. A fantáziába menekül.
- Na és van-e ezüstből kovácsolt nyílvessződ?
- Az a vérfarkasok ellen való - tamáskodott Sean.
- Az meglehet, de éppen úgy megsebzi a tündérnép fiait is. Amúgy sincsenek jó barátságban a fémekkel, és a vasat nem állhatják - ám szerintem igenis meg tudják érinteni, ahogy némely regényekben írva vagyon. Különben már rég kihaltak volna, amikor az ember felfedezte a kovácsolás tudományát. Az aranyukat meg egyenesen imádják. ... Az ezüst a Hold fényéből van, és ők az éjszaka urai, a Hold pedig ismeri hatalmuk titkait, így hát félnek is tőle.
A fenti idézeteket a Tündérmesé-ből vettem. Lényege: egy család átköltözik, teljesen hétköznapian indul a fordulatos történet, azután... jön a fantázia; jók összefognak a rosszak ellen, illetve - jók küzdenek valakikért a rosszak ellen. E séma igen ismerős, minden népmesének ez az alapja. A mai gyerekek által kedvelt "meséknek" - Pokémon, Sailor Moon, Digimon - is. Az e rajzfilmekből áradó képzeletvilág szintén a fekete-fehér "váz"-ra húzza fel a ruhát. Ezeket is szeretik a tizenévesek... És, persze, sokan nem. Egyik ilyen serdülő így kezdi a "lényeg" összefoglalását. "A Sailor Moon az arról szól, hogy van egy csomó csaj, akik elvileg tündérek..."
Eszi, nem eszi, nem kap mást - így érezte például az egyik hozzászóló a HIX-TIPP-en, ugyanis azzal fordult a tisztelt nagyérdeműhöz: küldjenek a többiek "igazi" meséket, mert a maiakat - s itt példának megnevezett egyet a fent említett rajzfilmek közül - már igen unja... "A négy muzsikus" című szlovén népmesét írtam le neki. Örült. Ismerik Önök a négy muzsikus tanulságos történetét?
Négy muzsikus járta a falvakat, muzsikált a kocsmákban, így kereste a kenyerét. Egy napon elérkeztek egy várromhoz. Holdvilág öntötte el a romokat, s a vár ablakaiból faágak nyúltak kifelé. Így szólt akkor az egyik muzsikus:
- Barátaim, adjunk szerenádot a vár egykori lakóinak.
A többiek elfogadták a javaslatot, s eljátszottak együtt egy vidám ugróst. Amikor befejezték a muzsikálást, kilépett a romok közül egy picinyke öregember, megköszönte nekik a muzsikát, és adott mindegyiknek egy diófaágat.
- Vigyétek el a gyerekeiteknek ezeket az ágakat - mondta az öregember.
A muzsikusok elvették a diófaágakat, de útközben eldobálták őket, és nagyot nevettek az öregemberen.
- Egyebet is adhatott volna. Mihez kezdtek volna a gyerekek ezekkel az ágakkal, hisz van ilyen otthon is elég.
Csak egyikük tette be a zsebébe az ágacskát, és adta oda a gyerekeinek, amikor hazaért. Másnap reggel odaszaladtak hozzá a gyerekei, és csodálkozva kérdezgették:
- Miért hozott édesapánk ilyen kemény diót? Egyiket sem bírjuk feltörni. Pedig olyan szép sárga mindegyik. Még sohasem láttunk ilyen diót.
A muzsikus csodálkozva nézte a diófaágat, amely tele volt aranydióval. Elsietett, hogy elújságolja a csodát társainak. Mikor azok meghallották, elszaladtak megkeresni a saját ágacskájukat. Egész álló nap keresték a fűben, de végül üres kézzel kellett hazamenniük.
Így tanulta meg a három muzsikus, hogy a legszerényebb ajándékot sem szabad megvetni.
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|