CyberPress.Sopron

Boross Péter kormányról, ellenzékrõl és pártelnökrõl

Dr. Boross Péter, az MDF Országos Elnöksége tagja, miniszterelnöki fõtanácsadó legutóbb politikai fórumon vett részt Sopronban. A volt miniszterelnököt a kormány politikájáról, az ellenzékrõl, a pártelnökrõl és Sopronról kérdeztük.
„A kormány politikája alapvetõen egyirányú, határozott mégpedig egy tehetséges miniszterelnök vezetésével. Úgy hiszem, hogy a kormány nem okozott csalódást a magyar közvéleménynek; és Kelet-Közép-Európában nagy dolog, ha egy kormány nem okoz csalódást. Talán külpolitikai vonatkozásban nem lehetünk teljesen nyugodtak. Moszkvával éppúgy, mint az Unió nagy országaihoz fûzõdõ kapcsolatokban van mit javítani.  Magyarország helyzetének reális felmérése alapján talán nagyobb erõfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a kapcsolati rendszer jobb legyen, továbbá meg kell fejteni, hogy az Amnesty International Hollandiától Szlovéniáig miért állít olyasmiket Magyarországgal szemben, amely az ország lejáratását célozza. A bel- és a gazdaságpolitikában fontos változások történtek, megszületett a Széchenyi-terv, amelyik élénk reagálásokat váltott ki. Tulajdonképpen most fordul termõre az a gyümölcsös, amit a kilencvenes évek elején a külföldi tõkével telepítettünk. Ha mindehhez hozzáteszem a kormány remek kommunikációs képességét meg a baloldal gyengeségét – mintha személyi és egyéb válságok miatt pánikban lenne –, akkor én nagyon bízom abban, hogy jobbközép kormánya lesz az országnak 2002 után is.
A strasbourgi roma-ügy az valami egészen más, sok mindennel összefügg. Ez egy elõkészített út volt. Valakik elõkészítették, finanszírozták. Nem veszélytelen a dolog, de aki azt hiszi, hogy roma ügy, az semmit nem ért a nemzetközi politikai akaratkifejezés különbözõ trükkjeihez.
Úgy érzem, a vártnál gyengébb a magyar ellenzéki pártok politikai ténykedése. Az ellenzék szegényes taktikát folytat. Taktika talán nincs is, mert egymással hadakoznak. Olyan mezõben folyik a harc, amely hovatovább nem érdekli a közvélemény jelentõs részét. Aggasztó inkább az, hogy a nagy nemzetpolitikai kérdések – roma-ügy, szegénység – ilyen vitamódszerrel elsikkadnak, nem jönnek elõ, pedig hatpárti komoly megállapodás kellene, most mi a teendõ. Kialakult valami, ami politikailag nyugtalanító. A kérdés az: jut-e elég idõ a komoly kérdések megoldására?
Dávid Ibolya a magyar politikai közélet egyik legtehetségesebb, kiemelkedõ személyisége. Határozott, mûvelt, sokirányú ismerettel rendelkezik, népszerû. Üde jelenség. Nagyon örülök, hogy õbenne a pártelnökömet tisztelhetem. Mindig örömmel konstatálom, ha egy tehetséges ember megjelenik a politikai közéletben.
Engem bizonyos személyesség is köt Sopronhoz. Az apám – végigharcolva az elsõ világháborút – a Selmecbányáról idekerült fõiskolára íratkozott be. A háború után a diákéveit itt töltötte, sõt, valami kitüntetést is kapott azért, mert  aktívan vett részt diáktársaival a város védésében, hogy Sopron magyar maradjon. Én ugyan Pécsett jártam katonaiskolába, de van itteni emlékem. 1944 szomorú õszén, mikor közeledett a front, Sopronba települtünk, a helyi katonaiskolában töltöttem egy rövid idõt. Halottaink is voltak, ami persze súlyos emlék az embernek. Az apám kilencvenhét évet élt, világa Sopronhoz és Ágfalvához kötõdött, az egész választási menethez.”

Körtélyesi Béla