Rovat: Lélektől lélekig
2001. április 05., csütörtök 20:37
Újra egyházi tulajdonba kerül a Káptalanház
Bindes Ferenc, a Szent György templom plébánosa tíz éve él Sopronban. Közel kétezer gyermek és fiatal, felnőtt hitoktatásáról gondoskodik. A Szent György templom vasárnapi szentmiséin rendszeresen kb. ezernégyszázan fordulnak meg. A Szent György Templom, tulajdonképpen egybeépülve a Káptalan-házzal (Ez utóbbi annak plébániaépülete volt) - A plébánia életében az elmúlt 3 év a megerősödésnek az éve volt. Érezhetően többen jönnek a templomba, és ez már nem a rendszerváltás utáni - rossz értelemben felfogott - esetleges érdemszerzés lehetőségéből fakad. Érzek az emberekben egy szellemi érdeklődést, nyitottságot, azt, hogy érzékenyebbek a hit dolgaira, és jobban figyelnek egymásra.
A leendő kollégiumi épületrész Ez az ország közérzetére is jellemző jó érzés. Ennek a kormánynak a legnagyobb eredménye az, hogy tényleg a család, a tisztesség, a munka, a lelkiismeretes magatartás vált megbecsült értékké. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nálunk évente hetven-nyolcvan házasságkötés történik, és a fiatal családokkal való kapcsolatomban látom, hogy mennyivel reménytelibbnek látják a jövőt. A jegyesek több - néha négy-öt gyermeket is - terveznek házasságukba. Ez a reménynek a jele, hogy a mai fiatalok bíznak a jövőben. Egészen természetes, hogy 3, 4, sőt 6 gyerekes fiatal családjaink is vannak, és nem csak a lakáskedvezmények miatt. Ők azok, akik a jövőt bizakodva várják. Az iskolákban folyó hitoktatásnak köszönhetően - Szent Orsolya Római Katolikus Iskola, Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum és az Eötvös József Szakközépiskola - gyakorlatilag minden ottani diák hittanra is jár. Az egyházi iskoláknak köszönhetően van egy egészséges lelki töltet a gyerekekben, amely jó irányú fejlődési folyamatot jelent. Hányan tudják, hogy innen, a pontos adminisztráció helyétől ered a mondás: "Az én fejem sem Káptalan!" Ugyan a társadalomban lelkileg és szellemileg is létezik egy szakadás, ám a ma tudatosan becsületesnek nevelt gyerekekből - függetlenül világnézettől vagy vallástól - lesznek a társadalom számára értékes, becsületes emberek. Ennek a tudatos nevelésnek soha nem voltak jobb feltételei, mint most. - A műemlékeink megmentésére az utóbbi három évben kaptuk a legtöbb segítséget, így Sopronban gyakorlatilag minden templom jó állapotban van. A Bencés templomon nagyon komoly restaurálást végeznek, a Domonkos templom láthatóan megújult, az Orsolya-templom tetőzetét most javítják, a Szent György templomban az altemplomot kiépítettük, ahol egy urnatemetőt alakítottunk ki. Ennek a bevételéből szeretnénk a templom belsejét restaurálni. Az oldalkápolnákkal végeztünk, a templom tetőzetének felújítását idén tervezzük, a várfal felőli részét akarjuk felújítani kívülről is, és ősztől kezdve az új feladatra, a Káptalanházra koncentrálunk. - Az utóbbi évek legörömtelibb eseménye, hogy hosszú évek után most döntött az Egészségügyi Minisztérium a Szent György utcai Káptalanház visszaadásáról. Dr. Szájer József országgyűlési képviselőnk ittjártakor ígéretet tett, hogy a város javát is szolgáló ügyben segíteni fog. Az ingatlan visszaszerzésében azonban döntő erkölcsi (és anyagi!) szerepe Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úrnak volt, aki a tárgyaláson az egyházat képviselte. Lakások és közösségi helyiségek kerülnek kialakításra itt. A baloldali földszinti ablaksor a híres Jezsuita teremé. A terveink szerint jövőre kezdődő átalakítási munkák során Katolikus Egyetemi Kollégiumot szeretne püspöc atya a szárnyépületben kialakítani, amely minden Sopronban tanuló főiskolás és egyetemista számára nyitva áll majd. Egyházi kezelésű kollégium lenne, ahonnan a különböző főiskolákra járnának a fiatalok, és valóban egy komoly világnézeti nevelés és oktatás feltételeit biztosítaná. A főépület pedig a jelenleg helyhiánnyal küszködő csoportos foglalkozásainknak, illetve a városnak végzett karitatív munkának egyaránt megfelelő helyet tudna biztosítani. Olyan világot szeretnénk magunk körül teremteni, amelyben azoknak az időknek az emléke, amikor az emberek félve néztek körül a templomba menet, hogy látja-e őket valaki, csak történelem maradna. |