CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. április 08., vasárnap 18:18


Baricz Dezső erdélyi tájképei a Plazában

Baricz Dezső erdélyi tájképei a Plazában

Baricz Dezső 1999-ben mutatkozott be a soproni közönségnek. Akkor az Erdélyi Házban rendezett tárlatát hamarosan a következő, a Plaza Galériában 2000-ben rendezett követte.
A mostani, harmadik alkalommal, új alkotásait, olaj- és pasztellképeit láthatjuk, ismét a Plaza Galériában.
Az erdélyi művészek természet felé fordulását sokan a társadalmi és politikai életben régebb óta és folyamatosan tapasztalt kuszaság, a kiismerhetetlen erők jelenlétével és az azokkal való szembesüléstől való menekvéssel (vagy a szembesülés eképpeni megfogalmazásával) magyarázzák.

Az erdélyi művész a tájat formai fenségességében és különlegesen gazdag színvilágában legtöbbször minden körülménytől függetlenül "készen kapja", azt saját maga karakteréhez, belső énjéhez és pillanatnyi hangulatához igazítva, "megtalálva" alakít(hat)ja képpé.
Baricz Dezső a gyergyói havasok körülölelte Gyergyószentmiklósról érkezett Sopronba.
Olyan helyről, ahol a párás hajnalok fehér felhőt eregetnek a csúcsok irányába, a havasokról érkező légáramlatok pedig a fenyvesek, a havasi legelők, valamivel alább pedig, a lombhullató erdők színeit világítóvá, élettelivé teszik.
Tehát, számára a vizuális élmények adottak, akárcsak az elődök példája.
Baricz Dezső képei megfelelően felfokozott színvilágukban minden mesterkéltséget és áttételt nélkülöznek. A természeti látvány visszaadásán kívül nem is nagyon igyekszik a festő mással szolgálni; mellőzve bármilyen fölöslegesnek ítélt szellemi, vagy érzelmi igénybevételt, őszintén mutatja be a tájat. Így a nézőre sem hárul sokkal több a kényelmes szemlélődésnél, melynek során, amennyiben szükségét érzi, felleli a megkomponált rendbe igazított tárgyilagosságot, az idilli környezet nyugalmát, vagy esetleg a megszelídítetlen táj mozgalmasságát; természetesen mindezt nem egyben és egyidejűleg.
Nehéz - mert csak saját mondanivaló meglétével egyidejűleg és annak szolgálatába állítottan lehetséges - és még úgy is művészt próbáló feladat az örökké ismétlődőben az egyszerit, az egyedit megjeleníteni.
Kérdés, hogy ez alkalommal van-e, volt-e Baricz Dezsőnek ilyen szándéka?
Igen szembetűnő az ellentmondás az erdélyi idillikus hangulatú természeti tájak, (amelyek a nem hasonlóan idillikus életkörülményekről ugyanúgy nem vesznek tudomást, mint az ott élőkről), és a kiállítóterem mesterséges fényei által megvilágított szűkebb és tágabb környezet között.
Lyka Károly a Magyar tájképfestők tanulmányában írja, hogy a tájképfestő színek, formák, valőrök, vonalak helyes egybeillesztésével gondolkodik.
Valahogyan, az adott környezetben a soproni (és osztrák) szemnek - az esetleges kellemetlen gondolatokat mellőző - a színek, formák és valőrök inkább vonzó "exotikumot" kívánnak nyújtani (akár elvitelre), bármennyire fenséges és vonzó tájat ábrázolnak.
Baricz Dezső eddigi soproni bemutatkozásai arról tanúskodnak, hogy személyében igen tevékeny és termékeny festőt ismerhettünk meg, akinek pályája során a mennyiségi tényező egyenes következményeként kiugróan magas színvonalú megfogalmazások is fellelhetők.
A festő ez utóbbi kiállítása a Plaza Galériában tekinthető meg április 13-ig, naponta 10 és 20 óra között.