CyberPress.Sopron

A megfelelő Borral kísért ételeket lassan, fogyasszuk - ha lehet ilyet kérnem, kedves Olvasó! A jó bort csak kortyolni, nem inni szabad. Ha pedig a kortyok között hosszú szüneteket is tartunk, akkor a zamat az ínyen marad, és a bor jóleső melege a testben szétterjed. Ne siessünk a következő harapással. Várjunk, hogy az utolsó korty varázsa megmaradjon. Csak a mohóság elhagyásával jut időnk beszélgetésre.

A Soproni Borbarátnők idén első alkalommal a Vadászkürt Vendéglőben gyűltek össze egy kis társalgásra. Vendéglátóink, Bausz Gyula és felesége, kedves Borbarátnőnk, igazi meglepetéssel vártak ránk.

Mit említsek előbb? Borbarátnőként a bort kellene kiemelni, de a vacsora fenségessége megakadályoz ebben. Nézzék el nekem, hogy a vargányás vadmalac ragu - mely sötétszőkére pirított darás tésztával lett tálalva - jut először eszembe. Vagy a Soproni Poncichterek babos rétese volt az abszolút győztes? A varázslatos ízeket a kiváló villányi Vylyan Pincészet borai tették emlékezetessé. Az előételként felszolgált, mosolygó arcát formázó libamáj „canapékat" egy 1999-es Siklósi Chardonny bolondította meg. Ez a bor, melynek kevésbé ismert neve morillon blanc, kifejezetten alkalmas és hálás a barque-érlelésért. A savai apró igazgyöngyökként gurultak szét a szánkban, osztatlan sikert aratva.

Ezután egy '98-as évjáratú Kékoportó következett vajastésztában sütött borkorcsolyával. Ez a fajta legjobb formáját Villány környékén adja.

Az előbbiekben emlegetett vadmalac raguhoz Pinot Noir-t kortyolgattunk. Ezen étel és bor fogyasztásával definiálnám a gasztronómiai élmény fogalmát. Igazi íz-orgia, mely kifejezéssel hadd hangsúlyozzam vendéglátóink kimagasló mesterségbeli tudását és a Vylyan Pincészet borászainak tehetségét.

Az est fényét a babos rétes emelte, amihez egy '98-as bort ittunk. Már a palack címkéje is azt jelezte, hogy az üvegből lágyan kihömpölygő nedű nem akármilyen. Ezt a cuvee-t az ezredfordulóra készítették. Azért szunnyadt két évig, érlelődött hordóban és palackban, hogy 2000-ben nyíljon ki teljes pompájában. Az üveget egy aranyszínű ginkgó levél díszíti, utalva az örökkévalóságra.

Ebből a Duennium Cuvee-ből aztán mind vissza-vissza kóstoltunk.

A Soproni Borbarátnők azonban komoly munkát is végeztek. Terveket szőttünk erre az évre, hogy miként tudjuk színesíteni a boréletet Sopronban. Idén is kirándulunk, ismerkedünk Magyarország gyönyörű borvidékeivel. A Soproni Bor ünnepén ismét kóstolunk és bírálunk is kedves Gazdák, de nem maradhat el a bál sem, az első sikerén felbuzdulva. Elárulok még valamit. Idén kivesszük a részünket a munkából is. Szüretelni fogunk.