|
'Édenkertet ültetett' Istenre hagyva a teremtést
Szent Benedek (Garamszentbenedek, Esztergom) "Paradisum plantavit" címmel (Bencés monostorok a középkori Magyarországon) 2001. március 21-től november 11-ig látható a kiállítás, mely a bencés rend történetét és munkáját tárgyakon, képeken és építészeti töredékeken keresztül hivatott bemutatni. A kiállítás és az ugyancsak gyönyörű, hatalmas, csaknem a ma elérhető teljességre törekvő katalógus a magyar államalapítás millenniumi megemlékezése és Pannonhalma alapítólevelének ezredéves évfordulója alkalmából készült. 
Liturgikus tárgyak, felül körmeneti kereszt Európai szintű kiállítást láthat az, aki veszi a fáradságot és elzarándokol Pannonhalmára. Azért nem jelölök meg a jelzőben nagyobb területet (Föld, világ stb.), hiszen a rend elválaszthatatlan "mellékterméke" az európaiság. Szent Benedek fiainak öröksége, klasszikus alapon a keresztény kultúra alapjainak megteremtése és mindenkori továbbfejlesztése, válaszul a világ fejlődésére. Nem véletlenül Európa védőszentje a rendalapító. Ugyancsak nem véletlen, hogy az együttélés szabályait tartalmazó Regula olyan rugalmas alkalmazkodást, a monostorok oly különböző funkcióit tette lehetővé, mely hosszú távra tette életképessé a Szent Benedeket követők rendházait. 
A Tihanyi Apátság alapító- és Dávid herceg adománylevele Különös kegyelem, ha valaki ezt a zarándoklatot éppen Húsvét, nagyhét előtt tudja "lebonyolítani". Nekem ebben volt részem. Több szellemi vonal is kívánkozik vezetőül a tárgyi együttes megtekintésekor. Követhetjük azt a vonalat, melynek felosztásában az előzmények történeti leírása és az alapítások emlékei az elsők. Ezeket követik a műveltség és írás emlékei, összekötve a mindennapi szerzetesi élettel. Megtekinthetjük a liturgia tárgyait, majd az évezredet átfogó sétát az építészet emlékeivel fejezzük be. 
A Pannonhalmi Apátság alapító- és összeíró levele Kínálkozik azonban egy másik, szellemi vonulat, melynek nyomán a tárgyak mögé hatolva, azok keresztény értelmezéséről, interpretáló, mondhatni tanúságtevő létéről bizonyosodhatunk meg. Ennek során általában kell fogalmat alkotnunk a szerzetesség önértelmezéséről, Szent Benedekről, a Regula megalkotójáról. Képet az európaiság tárgyi alapjairól és szellemi mivoltáról, szorosan ehhez kapcsolódva a kultúra építésén fáradozó rendről. Közben a magunkévá kell tennünk azt a sajátos elhelyezkedési-szellemi, anyagi-lelki hálót, melynek védelme alatt mindez létrejöhetett. Ez utóbbi a fáradalmasabb, de csak a bejárásnak ez a formája óvja meg a látogatót attól, hogy ha kilép, utána ne záródjon be az a valóságos és egyben képzeletbeli kapu. Csak ezzel együtt válhat folyamatossá a kiállítás lelki hasznosítása. 
Kálvária-oltár szekrénye (Garamszentbenedek, Esztergom) Egy dolog biztos. A bencések soha nem a világtól elzárt és soha nem tétlen rendként jelentek meg. Bárhol és bármikor is telepedtek le: Szent Benedek nagy súlyt fektetett arra, hogy a szerzeteseknek mindig legyen imádságuk, munkájuk, mégpedig fizikai és szellemi egyaránt.("Ora et labora!") A másik fő jellemző - nyilván az imádságos lelkületen kívül - a mindig nyílt, nagyvonalú befogadó-készség, mely megjelenhetett a szó szoros értelmében fizikai erődítményként, de ugyanúgy integrálta és eredőt keresve vetette össze az új tudományos eredményeket, mint ahogyan mindenkit - fáradt vándort - befogadott, és "előélve" Krisztus követését, nap mint nap, a közösségen belül megújuló szeretetet sugározta mások felé. Ezzel késztette (térítette meg) őket vagy a világ számára vagy a rend választására. 
Somogyvári töredék Több alkalommal is próbára tették a külső változások, de ezeken az akadályokon mindig átlendült, visszanyúlva a gyökerekhez, az elültetendő, elhaló mag "eredetijéhez". Ritka szépen csengenek egymás után a kiállítás nyitó sorai, idézve Pázmányt és nagyon szolídan (itt kézzelfoghatóan, tárgyiasulva, "aprópénzre váltott" gondolatban) utalva a rend előtt álló feladatokra. 
Rudinai domborműves kváder Ebben az értelemben a kiállítás jóval több, mint egyszerű történetiség vagy számvetés. Ismét csak kisugárzás, hiszen ki az, aki ma Magyarországon elmondhatná, hogy feladata és szükséglete más, mint Pannonhalmáé? Az, hogy mag legyen! 
Töredékek az eredeti Porta speciosá-ból Már a kiállítás elhelyezése is példaszerű, és méltó környezetet ad. Részint a képek, okiratok, dísz- és kegytárgyak a könyvtár ritka szépségű termében kerültek elhelyezésre, míg a kőtár a pincében látható, a mintaszerű és korszerű megvilágítási technikával együtt. A genius loci eleveníti igazán meg a tárgyakat: ugyanez az elrendezés másutt biztosan kevesebbet mutatna. Ismerünk, sajnos, külföldi példákat, amikor egy-egy monostor csak kulturális emlékként, szerzetesek nélkül él tovább: az itt, Pannonhalmán élő rend naponta szolgál, vidám gimnazisták rajzanak ki az épület egyik feléből, míg annak másik fele teológiai főiskola, középütt pedig a szent hely, a templom és a legendás kerengő. 
Szermonostori oszlopszobor töredék Él ez a kiállítás, mert a közvetlen környezetben mindenütt megvan az élő megfelelője, ez teszi befogadhatóvá és befogadandóvá az elmúlt évezred töredékes, vagy sárgult, csak aranyfóliájában mattá váló oltár- és stációképeit. A szakralitás "tetten érhető mindenütt", ahogyan nem hiányzik a corpus torzójából semmi, mert úgy is egész, ahol képzeletünk ver hidat oszlopfej és talapzat közé, amikor a gótikus ívből csak rész vagy zárókő maradt, mégis ott magasodik előttünk az eredeti, zárul az ív, és alatta megjelennek a szentségre törekvő emberek. Ugyanúgy "beszélnek" ezek a kövek, mint az a bizonyos elhengerített kő egy sír mellett Jeruzsálemben, úgy 2000 évvel ezelőtt. 
Dombói domborműves kőlap töredék - DI - |