|
Nagycsütörtök
Nagycsütörtök van. A mai napi olvasmányok és evangélium mind egy ünnepkör, a Húsvét közvetlen előzménye köré csoportosulnak. Az első olvasmányban, a Kiv 12,1-8.11-14-ben az Úr parancsa olvasható arról, hogyan is zajlott le a zsidóságnak a szabadulás, a kivonulás előtti utolsó vacsorája.
Jézus tulajdonképpen mindenfajta - kétséget kizáró és "fizikai" - nyom nélkül jött a világba és ment a mennybe. Nem maradt utána más tárgyi emlék, csak néhány tanúságtétel, melyet már az ősegyház is fontosnak tartott "megrostálni".
 Az evangélisták és tanítványok - miközben fontosnak tartják, hogy egyéni színezetben adják elő a történteket - tulajdonképpen egy dolgot tartottak fontosnak rögzíteni: azt, hogy Jézus Isten szeretetét hozta a világba, és így, ilyen "minőségben" találkozott az emberekkel. Az evangéliumi részletben olvassuk: "Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette." Ahogyan szét lehet történésben választani a szent napok eseményeit, úgy nem lehet egységében megbontani mindazt, ami történt, mert összetartoznak, egy dolgot jelentenek, egy üzenet hordozója minden. Idén Húsvétkor együtt ünnepelnek mindazok, akik idő- és ünnepszámításaik különbözősége miatt eddig külön ülték meg az ünnepet. Szép lesz ez az idei húsvét, amikor ezen a kiválasztott kis bolygón ugyanakkor lobbannak fel a szívek parazsának és a tűzszentelésnek felszított lángjai. Legyen minden kis mécs egy találkozás, melynek fénye kihúny, de melege megmarad! - DI - |