Rovat: KultúrVáros
2001. április 13., péntek 15:50
'Hittük, hogy a kő holnap már nem lesz ott'
Mádl Ferenc köztársasági elnök válaszol Ablonczy László kérdéseire 2.
- A Strasbourg közeli Colmarban talán többször is megnézte Grünewald felemelő alkotását, az Isenheimi oltárképet. Húsvéti és biblikus témában melyek az Önben legnagyobb ámulatot, csodálatot kiváltó remekművek? - Igen, többször is elzarándokoltam Colmarba. Ott az
ember lába a földbe gyökerezik, amikor látja az
Isenheimi oltárképet. Szinte naturalista ábrázolásmóddal
jelenik meg a korpuszon a fájdalom. Biblikus témában
hasonló élményt jelent Babits Jónása,
Brahms optimista Német Requiemje a maga győzelmes hitével
a halál felett. Ilyen továbbá a teremtő Isten
a Sixtusi kápolna
mennyezetén, ahogy útra bocsátja Ádámot.
De ilyen nagyon sok útszéli kereszt is, például
az, amelyet édesapámmal együtt ácsoltunk és
ápoltunk nem messze a falunk szélétől.
- Hitem szerint nem lehet hiábavaló tisztességre törekedni. Ha botladozva is, de ez ad belső békét és erőt ahhoz, hogy a holnapot rendesen megéljük. A tisztességre való törekvés számomra nem egy választható magatartásforma, hanem alapvető szükség, függetlenül attól, hogy ez kifizetődő-e vagy sem. Ez a természeti törvény erejével rajt volt azon az úton, ahonnan jöttem; mint a fa, amely minden tavasszal kihajt és dacolva viharral gyümölcsöt terem - nem tehet róla. Ha valamilyen munkára felkérik az embert, akkor először is a célt kell szemrevételeznie. Azt, hogy morálisan vállalható-e, hasznos-e az a cél, aminek az eléréséhez a részvételünket kérték. Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, akkor nincs más dolgunk, mint hogy tisztességgel, a felénk irányuló bizalmat meghálálva tevékenykedjünk. Ezt minden munkára érvényesnek lehet tartani. A közügyek intézésére valóban jellemző hangzavar, de ez talán természetes is, hiszen eltérő értékvilágot képviselő politikai erők feszülnek egymásnak, s ez önmagában hordozza a feszültséget. Amíg versengésről s nem háborúskodásról van szó, addig ezt nyugodtan nevezhetjük normális "ügymenetnek". Nem gondolom, hogy ezek a politikai erők a legfontosabb alapkérdésben más nézetet vallanának, vagyis hogy nem az lenne a dolguk, hogy a nemzet érdekeit szem előtt tartva munkálkodjanak. - Az utolsó vacsorán mondotta Jézus: "... aki
a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és
aki fő, mint aki szolgál." (Luk. 22,26) Weöres Sándor
versében ezt így írja: "minden nagyság kicsiség."
- Az igazi, az életünket, a magatartásunkat, az életvitelünket
meghatározó személyiségek a szüleink voltak.
Egy bibliai erejű apa és anya. Ők tartották
a nagy családot nehéz időkben, nagy szegénységben.
- "Hétköznapok a keresztfán" - e biblikus képpel fejezi ki Sütő András a kisebbségi, erdélyi sors panaszát, legutóbb Sinkovits Imrét búcsúztatva. Most készülő könyve az évtizednyi változatlanságok helyzetjelentését foglalja magába. Igazolásául annak, hogy valamennyi kisebbségben élő nemzetrészben a megkülönböztetés, a fogyatkozás, a menekülés tényeit észlelhetjük. Miközben az anyaország nagy erőfeszítésekkel segíti ottmaradásukat, érzékelhetjük: a jogegyenlőséget biztosító törvények mögött, változatos formában, magyar voltuk megalázását szenvedik. Van-e remény, esély megváltásukra, hogy szülőföldjük számukra emberi hazává is válhat? - A Szent István-i álom az európai családban a nemzet nagyobb részének hite szerint maholnap valóság lesz. Magyarország bizonyára rövidesen tagja lesz az Európai Uniónak. Némely szomszédos ország azonban - úgy tűnik - egyelőre kimarad a bővítésből, s ez komoly, új problémát jelent az egész nemzet, különösen az egyelőre kimaradó részek számára. Mindent meg kell tennünk, hogy segítsük az ebből a helyzetből fakadó konfliktusok feloldását. Nem utolsósorban éppen a határainkon túl élő magyarok helyzetének javulása érdekében. Egyebek mellett ilyen lépésnek gondolom a státustörvényt és az európai régiók együttműködését. Ezekben a kérdésekben a politikai erők többsége egyetért. A magyar külpolitika számra fontos prioritás, s az integrációs folyamat során is arra kell törekednünk, hogy a szomszédos államok is mihamarabb tagjai legyenek az Uniónak. Erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest segítenünk kell szomszédaink csatlakozását. Az ott élő többségi nemzetek és velük a három milliót meghaladó lélekszámú magyar kisebbségek mihamarabbi átjutása a jólét és a stabilitás világába egész Európa érdeke, nemcsak a miénk. Valamennyiünk, az állam, az önkormányzatok, intézmények, pártok, egyházak, a kultúra apostolainak, mindenkinek felelőssége és dolga, hogy minden magyar magyarként is az élet magasabb minőségét megélhesse, hogy otthon érezhesse magát szülőföldjén. - Esztendőkkel ezelőtt egy pénzügyi interpellációval kapcsolatban az országgyűlésben szinte személyes döbbenettel mondta: mennyi bűnös gazdasági cselekmény terheli hétköznapjainkat. A tisztességes közéletet óhajtó polgár gyakran virágvasárnapi indulatot érez a pénzváltók és a kereskedők ellen. A jog professzorától is kérdezem: nem tartja-e úgy, hogy a politika, a jog és az erkölcs rendje távolodik egymástól, a "pénzváltók" befolyása és önkénye diktálja a világot? De biblikusan, a jeruzsálemi képpel, említhetjük a másik hatalmat, a médiát, a "képmutató írástudók" tömeg-befolyásoló uralmát is... - Sokan mondják, s magam is úgy hiszem, hogy az emberi
társadalom a XX. század évtizedeiben, az utóbbi
években a morális erőfeszítések dolgában
nem tudott a feltámadás, a megújulás teljessége
közelébe jutni. Szóval, sok baj van. Úgy tűnik,
hogy morális, erkölcsi, kulturális értelemben
megújulásra van szükség ahhoz, ki-ki maga is
békében éljen magával, a közösségével
és egyfajta örömmel élje meg az életét.
Ha sokszor hiábavalónak tűnik is, küzdeni kell
a megújulásért. Az Úr meghagyta Jónásnak,
hogy menj Ninivébe és prédikálj, a többit
bízd rám, az én dolgom az ítélet. És
mondta is kemény szózatját Jónás Ninivében,
- Húsvét ünnepe mit jelent családi együttlétében? - Valami különös szerencse és isteni áldás
folytán a családomban mutatis mutandis, tehát megváltoztatva
a megváltoztatandókat, újra éljük ugyanazokat
az élményeket, amelyeket bevezetőleg már elmondtam.
Az ünnephez tartozik a felkészülés, az ajándékozás,
a húsvéti sonka, a gyerekeknek szánt ajándék,
a felkészülés részeként a gyerekeink versei,
amiket ilyenkor írnak, vagy színdarabjai, amiket játszanak,
a zene, amit ilyenkor hallgatunk. Aztán következik maga az
ünnep, amikor mindenki szépen kifényesíti úgy,
ahogy tudja, a lelkét. Szebb ruhát ölt és részt
vesz a húsvét legszebb liturgikus eseményein.
- "Húsvéttalan nép vagyunk" - panaszolta Ady Endre. Vajon a történelmi, politikai változás miért nem hatotta át úgy a nemzetet, hogy a Vas István által köszöntött 1956-os feltámadás örömét újra átélje? - Nem gondolom, hogy okunk volna ily nagy borúlátásra. Magam minden megnyilatkozásommal arra igyekszem buzdítani a nemzetet, hogy jogos büszkeséggel vállalja múltjának értékeit, mutassa fel tényleges erényeit, legyen kész a tevékeny hitre. Számtalan történelmi nekifeszülésünk nyomán küzdöttük fel magunkat a világ haladásának élvonalába, s szellemi tőkénk erre ma is biztosítékot ad. Mindannyiszor készen álltunk megtipratásaink után is arra, hogy újrateremtsük az országot. Bűn volna alábecsülni adottságainkat és lehetőségeinket, s végzetes volna elállni attól a legkövetelőbb teendőnktől, hogy mindennapi megváltói legyünk körülményeinknek. A feltámadás igénye kiirthatatlanul él bennünk. S mi most éppen európai uniós befogadtatásunk érdekében munkálkodunk a - Németh László szavaival szólva - nem csupán igazibb, de a legfrissebb és legmodernebb Magyarország megteremtésén. Ha ezt tekintem: reményeim és hitem szerint nem vagyunk "húsvéttalanok". Mert hogy resurrexit tertie die... Forrás: www.reflap.hu
|