CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. április 18., szerda 19:05


Ízelítő Czóbel Béla művészetéből

Czóbel Béla (1883-1976.) emlékkiállítás Sopronban

Czóbel Béla (1883-1976.) emlékkiállítás Sopronban, halálának 25. évfordulóján

A kettősségek vonzásában

"Két paletta él itt egy fedél alatt.
Egyik régi, másik kicsit fiatalabb"
(Cz.Lányi Sarolta)
Csak az öröm járhatta át minden művészetszerető soproni szívét, amikor meghallotta, hogy Czóbel emlékkiállítást rendez a Pro Kultúra Sopron kht a Festőteremben. A kiállítást április 18-án 17 órakor Rockenbauer Zoltán miniszter úr, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője nyitotta meg.


(A kiállítás-megnyitásoknak van egy bizonyos ceremónia-jellege, ami elkerülhetetlen. Élő művész esetén még egy "gellert" kap a dolog, mert ugyan melyik megnyitón hangozhatnék el más, mint dicséret. Azt azonban el kell mondanom, hogy volt a kiállítás hivatalos megnyitója előtt 25 perccel egy pár pillanat, amikor a két hivatásos operatőrön és rajtunk (kettőnkön) kívül egy ember járta körbe a kiállítást, és ő volt Rockenbauer Zoltán, aki mindenféle papír, hivatalos formaság és segítség nélkül ezek után egy kis szakelőadást tartott, azzal a szeretettel a hangjában, amellyel előtte a képeket nézte végig. "Képbe" állította a művészt, elhelyezte a magyarországi kínálat "palettáján". Minden volt, de nem hivatalnok. Ritkán divat hivatalos személyt dicsérni, mást azonban itt nem tudok. Gratulálok, miniszter úr!)


Czóbel Bélának nem kellett a haláláig várnia arra, hogy "halhatatlan" legyen: már életében elismerték nagyságát, életművét bemutató állandó kiállítása az egykori iskolaépületben 1975-ben nyílt meg a városra hagyományozott alkotásokat bemutatva. A nyolcvanas évek elején a múzeum új szárnnyal bővült, mely a művész grafikáit, illetőleg feleségének, Modok Mária festőművésznek a képeit mutatja be. Ezt a kapott lehetőséget ő a Párizsban festett, és jobbára csak ott látható képeinek összeírásával "hálálta" meg. Nem tudom, hány kép került azóta vásárlás útján a Magyar Állam tulajdonába, de azt hiszem, kevesebb annál, ami egy olyan rangú művészt megilletne, akit pl. Picasso maga mellé vett volna a kubizmus kialakítására.


Több és hosszú ideig tartó Párizsi tartózkodásai, melyek a kor előrehaladtával egyre rövidültek és ritkultak, ugyanúgy hozzátartoznak az életrajzhoz, mint a magánéleti válságok, a magány és a kemény, rendszeres munka. A fauve-okkal induló, de a szelídek között végződő élettörténethez sok mellőzés és a végén talán nem kívánt karfogások is társulnak. Akarva- akaratlanul is egyike lett azon plakát-embereknek, akiket Aczél lobogtatott a külföld orra előtt, bizonygatva a szabad és emberbarát szociaizmust. Mindemellett Czóbel Bélában, mint művészben, a divatos irányzatok között is egy tudatos, utat kereső magyar "majdnem Cézanne"-t tisztelhetünk.


Mindezek az idézett versrészlet tartalmával együtt utalnak arra a kettősségre, mely egész életét végigkísérte. A párosság, az életmű teljes ívének szimmetrikus pontjain életre keltett alkotások összehasonlítása is nagyon tanulságos. A polgári ízlés szerint való festés, majd a kontúrok erőteljes hangsúlyozása, a fauve-ok világa, a kubizmushoz nagyon közel eső forma-bontások és egyben életének "legmodernebb" időszaka. Majd a realizmushoz, de már másképpen, mindenben csendéletszerűen, foltokban visszahajló formavilág, melyet egyre tudatosabban, látszólagos "természetes véletlenségében" is megkomponálva, de egy valamiképpen egyre erőteljesebb színvilágban "üldözött", hogy az az akart módon mondjon el valamit - egy élet, egy nagyívű pálya összegzéseként.


Czóbel világa - bármely ponton is vetítjük magunk elé - zárt világ. A festőtársakkal folytatott vita, a Párizs utáni örök vágyakozás (melyből nem lehet kivonni egy lassan korosztályában egyedül maradó, köszvénnyel küszködő matuzsálem nosztalgiáját a saját fiatalsága után), a képeiben csak "megoldottként" elkönyvelt, de nem részletezett problémafelvetés, mely oly jellemző volt magatartására a rendszeres, csaknem blokkoló óra-szerű napi munkavégzés mellett, nem állíthatta a festészet elméleti megoldásainak nyilvános, verbális magyarázatra is képes alkotói sorába. Nyilván nem is ez volt feladata. A talentumok pedig szaporodtak és rendre pótolhatatlanul megsemmisültek egyik világégéstől a másikig.


Sajátos és önző magány a festők világa. Czóbelnél ez odáig terjedt, hogy Modok Mária élete is egyfajta száműzetés volt mellette, árnyékként létezni és ugyanakkor alkotni, mert ő is erre született. Czóbel maga ezt párjának halála után "fedezte fel" és bánta az elmulasztott alkalmat az egyébként nagyon szeretett, 1936-ban megismert Mária megbecsülésére. Zalán Magda egyik könyvéből alkothatunk képet a furcsa festő-feleségről, aki "riadt kupac"-ként ült a konyhai széken, miközben odabenn a mester önmagáról és a jól ismert kortárs művészetről beszélt. Ezt egészítik ki a Czóbel emlékkönyv önéletrajzi ihletésű vallomása és a Czóbel Múzeumba befogadott Modok képek.


A soproni egy 28 képből álló magyarországi vándorkiállítás (Budapest, Sopron, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szolnok, Miskolc, Debrecen, Hatvan) második állomása. Meglehetősen nagy időlyukakat találunk a képek csoportjai között, a párizsi, holland tartózkodás és a hazai, szentendrei évek képcsoportjai között. Természetes, hogy legbővebben a képek az utolsó évek terméséből valók. Mégis egyfajta, korlátozott, de áttekintő jelleggel szólaltatják meg együtt a 25 éve elhúnyt Czóbel Béla harmóniáját.
A kiállítás május 6-ig, naponta 10-18 óráig tekinthető meg.
- DI -