|
Laktanyanap
Nagy bummok, babgulyás, filmzenék
Laktanyanap
Április 21-én szombaton 9 után pár perccel elindult velünk az aznapra beállított első autóbusz, amivel a szombathelyi Savaria Laktanyához kifuvarozták az érdeklődők első turnusát az immáron harmadik éve megrendezett nyílt laktanyanapra. Természetesen rengetegen érkeztek személyautóval, akiket fehérkesztyűs eligazító katonák terelgettek az országútról a parkolásra kijelölt helyekre. (Az egyik eligazító egyébként lány volt. Rajta kívül még láttunk nem egy katonalányt, illetve katonanőt - egyiküket kisgyermekével - is a sereg egyenruhásai között.)
Csúf szél s hol permetező, hol kellemetlenül vágó eső "szórakoztatta" mind a nézőket, mind az alakzatban álló katonákat. A fúvószenekar tagjainak igazán szép szolgálata mellett beérkezett a csapatzászló, majd a himnusz hangjaira felvonták a magyar nemzeti lobogót, ezt követően pedig Beethoven IX. Szimfóniájának Örömódájától kísérten kúszott a magasba a NATO-lobogó, illetve vele együtt Szombathely városának zászlaja.
Volt fotózás, nyüzsgött a kamera. Egy kép biztosan nagyon jól sikerült. Az operatőr ugyanis két hadoszlop közé állva letette a földre a kamerát, tehát alakzatba felfejlődött bakancs-csapat látszhat a képen.
A pulpituson helyet foglalt országgyűlési, városi képviselő, valamint Szombathely alpolgármestere, no és, természetesen több magasrangú katonatiszt, akiknek mellén sötét alapon arannyal vagy sárgával ráhímezve ott állt a vezetéknevük. A közönség köszöntése után röviden ismertették a programot, majd kezdetét vette a bemutató. Álcázott, beásott helyekről lőttek földrengetően ágyúkkal, géppisztolyropogás, rózsaszín köd... géppisztolyropogás stb. Jól hallható aláfestőzenék tették igen filmszerűvé a látottakatat, átélteket: a Gladiátor, illetve A szikla című film dallamaira folyt a terroristaelfogás, harcálláspont elfoglalása, közelharc, kézitusa, kutyásbemutató. Jelen volt a Savaria légió római kori felszerelések bemutatásával - őket majd augusztusban a Savaria Karneválon felvonulni is láthatjuk.
A szétröppenő gépkarabély-hüvelyeket kapkodta a gyereknép. Kiskatonák szeretteik gyűrűjében - úton, járdán, füvön vagy a sátraknál... ahol szórólapokat kaphattak a nézők, jelvényt; de fánkot, pogácsát, narancsot és kólát is.
Az ebéd hatalmas étkezősátorban fehér terítővel megterített, lerögzített lábú asztaloknál, szintén lerögzített lábú székeken helyet foglalva zajlott. Nagyon finom (a bab puhára főzve, hús bőséggel) babgulyásra láttak vendégül minket a katonák. A tálkába kimért levesünket víve, ahogyan továbbléptünk a "merőkanalastól", egy fehér kabátot viselő felszolgáló-kiskatona kezünkbe nyomott egy papírzacskót, amelyben két karéj kenyér és két pogácsa rejtőzött egy fehér műanyagkanál társaságában, így volt mivel elfogyasztanunk a színvonalas és igen ízletes ebédet. Program szerint 12.00-kor kezdődött elvileg az ebéd, de már 11.25-kor leülhettek az első átfagyottak, hogy erőt meríthessenek és átmelegedhessenek. Volt mozgó vécé is, kellő számban, több ponton elhelyezve, hogy mindenhonnan könnyen megközelíthetők legyenek.
A közönség, aki még kifelé igyekezett a város határában, a repülőtér közelében lévő laktanyába, későbbi buszturnusokkal is érkezett - az első, amelyikkel már visszafelé lehetett menni, 13.00-kor indult. Nem egy, katona-gyermekéhez, -rokonához messzebbről, vonattal vagy távolsági autóbusszal érkezett hozzátartozó ezzel már vissza is indult. Jó hangulatban, felvillanyozottan beszélgettek, idősebb férfiak - kissé hangosabban - saját katonaélményeikkel hivalkodtak.
Aki télikabátba öltözött - felhőtlenül jól érezhette magát. Aki átfagyott, csak magára vethet - de biztosan ő is egy remek, mozgalmas nap élményét őrzi emlékezetében ezen 2001. április 21-e szombatról. Nem beszélve a gyerekekről, akik természetesen minden kiállított autóba, harcjárműbe szorgalmasan belemásztak, és rohangáltak, kergetőztek a nagy, tágas terepen - filmzenére, ágyúdörgésre és puskaropogásra...
Köszönjük szépen, Savaria Laktanya! Köszönjük szépen, honvédek!
- gyöngyös -
Anyagaink a LAP
Stúdió támogatásával készülnek.
|